Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XII hittant kinevetni, azt értelmetlenségek és hazugságok gyűjteményének nevezni. Nem személyek, hanem tévedések ellen szólalok föl, nem akarom senkire a kárhoztatás kövét dobni, minden egyén számot fog adni magáról és tetteiről Isten előtt. De a kinek szíve van az ifjúsághoz, föl kell emelnie szavát és kiáltania kell: Quousque tandem! Meddig tart ez még? Óvnia kell az ifjúságot ezen vészhozó áramlatoktól, ha nem akarja, hogy ők végre tényleg elhigyjék, hogy az embernek valóban semmi fontosabb föladata nincsen, mint az aszfalton, a kávéházban és színházban hereként zümmögni és hogy az életnek fő színtere a kocsma, mulató hely, — a kórház és temető. Kedves ifjak! Magatok is megítélhetitek, hogy az epikureizmus és pesszimizmus alapjában hamis, állatias, emberhez méltatlan, a hazára és az egészséges elhaladásra káros, a művelődést hátráltató elmélet. Az epi- kureizmusnak nincsen igaza, midőn azt hirdeti, hogy az élet csak folytonos rnulatás, szórakozás, — mert hisz az embereknek többsége ritkán szórakozik, hanem csekély megszakításokkal csak fárad és dolgozik. De másrészt a pesszimizmusnak sincsen igaza, a midőn az életet csak a szomorúság és céltalan szenvedés folytonos láncolatának tünteti föl, mert a tapasztalás mindennap igazolja, hogy az életnek fényes oldala is van, van benne öröm, boldogság és erény. Ezek a fölületes theóriák az emberiséget minden magasabb és nemesebb törekvésre alkalmatlanná teszik, energiáját csökkentik, öngyilkosságra visznek. Cavete adolescentes, rés vés,tra agitur! Vigyázzatok ifjak, a ti ügyetek forog szóban! A mi az agnosztikusokat illeti, elismerem, hogy követőik között vannak olyanok, a kik a kötelesség egye
