Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
LXXII gyományai, amelyek miatt a magyar nemzetiség még nem élhet Istenadta jogával, „hogy a nemzeti egységet képviselő államban minden anyagi és szellemi erejét a maga érdekében önállóan érvényesíthesse és hogy magát teljesen ki tudja fejteni.“ Az önálló és független politikai lét azonban kisebb nemzeteknél csak hosszas nevelés, folytonos, megfeszített munka gyümölcse lehet. Igazolja ezt hazánknak mai nehéz helyzete, a súlyos megpróbáltatásnak ezen vésztjósló évei. „Most, amikor már annyi nemzet visszanyerte szabadságát, sokszorosan fájdalmas az nekünk, hogy mi nekünk még mindig fáradhatatlanul kell folytatnunk nemzeti létünknek sysiphusi harcát.“ Reátok nézve pedig, kedves tanulóifjak, akik ennek a nemzeti küzdelemnek nemcsak szemlélői és tanulmányozói vagytok, hanem egykor majd részeseinek is kell lennetek, a jövő munkáját illetőleg sok útmutatást ad és számtalan tanulsággal jár a szabadság hajnalának fölvirradta, a 48-as események története, valamint ez a most folyó és még be nem fejezett nemzeti fejlődés. A magyar nemzet nem hajlik a forradalomra. 1848.- ban vérontás nélkül, pusztán erkölcsi erejök kifejtésével szereztek nemzeti vívmányokat bölcs elődeink. Az alkotmányért és nemzetiségért folytatandó jövő küzdelmeinknek eredményességét, nemzetünk életrevalóságát és az európai népekhez mért viszonylagos értékét tehát csak a magyarnak anyagi, szellemi és mindenek- fölött erkölcsi ereje fogja determinálni. Lehet, hogy nagy megpróbáltatást mér a jó Isten már a közel jövőben is hazánkra, azért arra mindnyájunknak elő kell készülnünk. A negyvennyolcas események lefolyása és eredménye Európa szerte főkép arra tanít bennünket, hogy
