Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

LXIX

rátának. Metternich az alsó-ausztriai rendek feliratban kifejtett alkotmányos törekvéseivel szemben az eró'szak alkalmazását ajánlotta. Március 13.-án erre az osztrák tartományok nagyobb városainak, különösen Milánónak és Velencének véres mozgalmai után Bécsben is kiütött a forradalom. A divatos halasztó módszer miatt a lázongás egyre erősödött; ez Metternich bukását vonta maga után, majd a 14.-ki konferenciában elhatározták, hogy az alkotmány megadása által kielégítik és megnyerik a népet, s már 15.-én kihirdették, hogy „a császár kész a rendeket és követeket a trón köré hívni, hogy biztosítsa tanácsukat a törvényhozás és közigazgatás dolgában.“

Magyarországon ezalatt függőben volt minden, mert Kossuth felirata nem juthatott a királyhoz, sőt Széchenyi óhajtása az volt, hogy a hű magyar nemzet álljon a királya mellé, aki Bécs és Prága forradalma ellen küzd, „hogy ura lehessen más, lázongó népeinek.“ De a bécsi események visszahatása meglátszott Pozsonyban, ahol István nádor megtartatta a főrendek gyűlését, amely elhatározta, hogy országos deputáció viszi majd Kossuth feliratát a király elé, s a követség szónokául magát Kossuth Lajost jelölték ki. Pozsonyban a rendek még március 14.-én és 15.-én megszavazták a sajtószabadságot és elfogadták a közteherviselés elvét.

De nemcsak körültekintő államférfiakkal, hanem lánglelkű költőkkel is megajándékozta e válságos időkben az isteni gondviselés a magyar nemzetet, két igen különböző fajtájú, mégis egyaránt nélkülözhetetlen férfiakkal, mert a nemzet mozgalmát kormányozni és lelkesíteni kellett. A haza szivében, Pesten, a nemzeti mozgalom fészkében épen e fiatal írók uralkodtak a lelkeken,