Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

LIX

De volt még szt. Imrének egy kiváló sajátsága: hogy megértette korát. A kor, melyben ő élt, nem kívánt hadvezéreket, a tudósok hiánya sem okozott fennakadást, költők, művészek nélkül is meglehetett élni, csak szentekre volt szükség. Az alig egy százados Magyarország fennmaradása forgott kockán. A nemzet élete és halála dőlt el azon a kérdésen : csatlakozik-e a nyugathoz a kereszt szimbóluma alatt vagy nem? A rabló kalandokkal u. is megremegtették ugyan egész Európát, de fel is lázították maguk ellen s eljött az idő, hogy a legyőzhetetlen oroszlán súlyos vereségeket szenvedett, mikről a merzeburgi mező bevérzett fűszálai s a Lech folyó habjai tehetnek szomorú tanúbizonyságot. És Európát foglalkoztatta a gondolat, hogy a vad, pogány népet ki kell irtani, mint egykor a hunnokat és avarokat. Ettől a nagy veszedelemtől csak a kereszténység befogadása menthette meg hazánkat. Megmenthette, mert akkor ez volt a kornak szelleme. Ekkor van t. i. folyamatban a nagy középkori államalakulás a kereszténység alapjain s épen szt. István idejében 17 ilyen kisebb-nagyobb új kér. állam alakúi világos bizonyítékáúl e gondolkozásnak. A kereszténység elfogadása tehát kellő biztosítékot nyújtott Nyugat ellen, mely örömmel látta volna a magyarokat a kereszt árnyékában s elfeledte volna a sok pusztító kalandot. Különösen a németek támadása ellen volt biztosíték a kereszténység, mert 11. v. szt. Henrik német császár szintén nagy építője a kér. államoknak s épen azért állandó összeköttetést tart szt. István királyunkkal, sőt nővérét, Gizellát is feleségül adja neki. A kornak szellemével azonban szembenállóit a nemzeti reákció, mely a kér. vallásban, a kér. vallással beözönlött idegen lovagokban elnemzetietlenítést látott s a pogány vallás visszaállításában kereste nemzeti létünk biztosítékait. Ebben