Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

Reggel vesd el niagvadat és este meg ne szűnjék kezed; mert nem tudod, melyik kel ki inkább, ez-e, vagy amaz; és ha mind a kettő, annál jobb.

Prédikátor könyve 11. 6.

Midőn Görögország már hanyatlásnak indult, néhány férfiú gyűlt össze Athénben, hogy megbeszéljék, miként menthetnék meg hazájukat a végső romlástól. Egyik ezt, másik azt az eszközt tartotta alkalmasnak; csak egyikük hallgatott, egy aggastyán, aki még látta a régi jó időket is. Midőn biztatták, hogy mondjon véleményt, almát ejtett a földre; az darabokra mállóit, — rothadt alma volt. A jelenlevők csodálkozva kérdezték tettének értelmét. — „Tudni akarjátok, mit jelent ez? — szólt az ősz. Nézzétek, az almának magjai még egészségesek. Ültessétek őket a földbe, ápoljátok gondosan és ép gyümölcsökkel telt pompás, hatalmas fákká növekednek. Nincsen másképen a hazával sem. A mag, melyből jobb jövő kelhet, — a mi ifjúságunk. Neveljétek őket testben és erkölcsben egészségessé és Görögország fölvirul.“

Fiatal barátaim! Szeretnék mindegyitekkel mint atya, mint barát külön-külön beszélni; ti teszitek egyházmegyémnek egyik számottevő és kedves részét; szent Ágoston szavai szerint: Ti vagytok az egyház virága és nemes büszkesége. Tibennetek van a társadalomnak