Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XL

hogy az ifjúságnak is megvannak a maga „jogai“, hogy az élvezet természeti követelmény, vagy legalább elkerülhetetlen emberi gyöngeség. Az ilyen beszéd fenekestül hamis, hazug és csaló, az ifjúságnak szándékos ámítása; oly gonosz és alávaló beszéd, hogy valamely népnek legelkeseredettebb ellenségei is alig vetemednének arra, hogy ilyesmit, ami egy nemzetet tökéletesen megrontana, igazságképen rátukmáljanak. Azt állítani, hogy az ifjúság nem óvhatja meg föltétlenül szüzeségét, épen annyi, mint tanítani, hogy Istennek parancsa bizonyos években nem kötelező, hogy bizonyos években meg van engedve Istent nem szeretni.

Hallgassátok meg tehát, fiatal barátaim, miként ítélik meg e dolgot a tudomány igaz emberei.

Nem régen egyik zürichi egyetemi tanár a következő nevezetes szavakat mondotta: „A szűzies életnek az egészségre kártékony voltáról szóló mesét lupanarban, lebujok- ban találták ki“. — Krisztiánjában az egyetem orvosi kara kijelentette : „Egy betegség sem ismeretes, amelyről állítani lehetne, hogy azt a szűzies és erkölcsös élet okozta.“ Más főiskoláknak legnevezetesebb orvosi tekintélyei is kimondották kétségtelen igazságnak, hogy a szüzesség nem csak Istennek nagy és fontos parancsolatja, hanem egyszersmind a leghathatósabb eszköz a testi és szellemi, fizikai és morális egészség föntartására és erősítésére.

Ha tehát, kedves ifjak, földi élteteket szeretitek, azáltal, hogy ifjú korotokat becsületesen töltitek, jövendő éveitekre az egészségnek nagy tartaléktőkéjét szerzitek meg; ha a hazát, ha lelketek üdvösségét szeretitek, óvjátok meg a test és lélek szűzies tisztaságát. De akkor minden olyant is kerülnötök kell, ami a szüzeséget romlással fenyegeti.

Ez azonban épen nem könnyű dolog. Manapság az