Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XXXIX Nem lehetséges csak futva is előszámlálnom és megbeszélnem az összes erényeket, amelyeket a deáknak el kell sajátítania. De ha mégis néhányat taglalok, elsősorban a szűzies tisztaság erényének értékéről kell szóla- nom és néhány atyai megjegyzést teszek azon károkról, amelyeket az erkölcstelenség okoz a léleknek. Az erkölcsi tisztaság. — Mély hit és erkölcsi tisztaság a két szárny, amely a lelket az önfeláldozás magaslatára emelheti. Foszd meg ezektől az ifjút és ő olyan madárhoz fog hasonlítani, amelynek szemeit kiszúrták és szárnyait levágták. Nem röpül már többé föl a tiszta, égies tájakba, hanem a földön mászni kénytelen. Az erős jellemek mindig munkás, edzett és tiszta emberek. A tisztátalanság pedig ellenkezőleg a legnagyobb ellensége az egyénnek és a társadalomnak. Fölbomlasztja a szervezetet,atestet gyakran csontig-velőig megrontja, gyöngíti az értelmet, megtompítja az emlékező tehetséget, elmá- lasztja az akaratot, elferdíti a lelkiismeretet annyira, hogy a tisztátalanságnak élő ember a végén feledi a különbséget jó és rossz között és a sertések eledeléért, állatias űzőiméiért becsületét, családját és a közjót is eladja. Szavam nem túlzás, kedves ifjak, hanem a legszomorúbb igazság. Más országban már belátták ezt a mélyebben gondolkodó deákok és maguknak és a hazának megmentésére egyesületeket szerveztek, amelyeknek tagjai kötelezik magukat, hogy a titkos bűnt, nevelő- és tanító-intézeteinknek ezt a járványát és pestisét elkerülik és egész házasságukig teljes szüzességben élnek. De lehetséges-e ily soká szűziesnek maradni, nem ellenkezik-e a tökéletes önmegtartóztatás az emberi természettel, nincs-e neki kárára? Malomkövet kellene az olyan embereknek nyakába akasztani, akik azt hiresztelik,
