Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XXXVIII zöljétek vele mindenkor, ami örömötök, és ami fájdalmatok van, amit ö érette és az ő szeretetéért kívántok, és bizonyos, hogy nem fogtok tőle üdülés nélkül távozni. A szent-mise. — Vasárnap és ünnepnap soha szentmisét ne mulasszatok és arról el ne késsetek! De ezt ne emberek kedvéért, ne is merő szokásból, a forma kedvéért tegyétek! Mert sajnos sokan vannak, akik hit nélkül, csupán „jó példaadás okáért“ járnak templomba. Ti kedves ifjak most és mindenkor örömmel telve siessetek a szent-mise áldozatra azzal a meggyőződéssel, hogy Isten kívánja ezt tőletek és hogy mérhetetlen nagy tisztesség a legszentebb áldozatban részt vennetek. Erény. — A nagyratörő vilnai deákok második ideálja az erény volt. Ez adja meg az embernek igazi értékét és képesíti arra, hogy jól fölhasználja, amit tanult. Amely ifjú a tudásban gyarapodik, de az erényben szegényedik, — inkább csökkenti, mint növeli lelkének értékét. A tanulónak az erényből sem szabad közönséges mértékkel megelégednie. Örüljön Horatius a maga aurca mediocritas-ának, — arany középszerűségének, — mi keresztények tökéletességre vagyunk hivatva. Legyetek tökéletesek, miként az én Atyám a mennyben tökéletes, szól Krisztus mindnyájunkhoz. A teljes isteni tökéletességet persze soha el nem érjük, mert az tisztán isteni tulajdonság. Krisztus természetesen tudta ezt, de midőn erkölcsi ideálunkat oly magasra helyezte, buzdítani akart, hogy folyton magasabbra és magasabbra emelkedjünk. Bizonyos, hogy velünk született erőink nem szolgáltatnak Ikarus szárnyakat ily magas szárnyaláshoz. De Krisztus megígéri nekünk kegyelmének segítségét, amely csodálatos módon gyámolít mindenben.
