Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XXX11

a német német, a francia francia, a magyar magyar legyen és maradjon. Aki hazáját nem szereli, hitét is megtagadja, mert vét a negyedik parancs ellen és erkölcsileg a pogányok alá stilyed. A legideálisabb hazaszeretetnek mintaképét Krisztusban tárja az egyház elénk; — 0, a mennyire tudjuk, csak két ízben könnyezett nyilvános működése idején, egyszer, kevéssel kínszenvedése előtt hazája fölött, hogy megmutassa, hogy a hazaszeretetnek tartania kell a halálig; másodszor Lázár sírja fölött, hogy a barátságot a legszebb és legnemesebb érzelmek egyikének hirdesse, miként a Szentirásis mondja: medi- camentum vitae et immorlalitatis: orvossága az életnek és a halhatatlanságnak. (Ekkli. 6, 16.)

Az igaz keresztény, miként a XVII!. század egyik filozófusa mondja, végtelenszer jobban tudja kötelességeit népe iránt, mint a nem keresztény és igyekszik azt amennyire lehetséges oly jól teljesíteni; és minél bensőbben hiszi, hogy a vallás iránt tartozásai vannak, annál erősebb a meggyőződése, hogy hazájának is sokkal tartozik.

Fejtegetéseinket összefoglalom. A keresztény vallás messze távol van attól, hogy valami igazi ideált megtagadjon, lelkűnkből kizárjon, sőt ellenkezőleg valamennyit megvilágítja mennyei fényének sugaraival és sziveinket nemes szeretetre hevíti, isteni kegyelmet biztosít, hogy magunkat eszményeinkért föláldozzuk. Nincs erény, amit a hit ne ajánlana, nincs vétek, amit ne kárhoztatna, amit a léleknek legtitkosabb rejtőkében is ne üldözne.

A jó katholikus. épen mivel katholikus, épen ezért a legmodernebb ember, a szónak legnemesebb értelmében a haladás embere; sem a tudományok és művészetek sze- retetében, sem a becsület fogalmában, sem a hazaszeretetben, sem hivatása iránt való hűségben, sem életrevalóságban, sem lelkiismeretességben, sem tapintatban