Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905

XXVII

Dis te minorem quod geris, imperas,

Hinc onine princípium, lmc refer exitum !

Isten előtt megalázva magad, űr vagy :

Munkádat kezd vele, s néki köszönd a sikert'

(Ford.: Kárpiss János.)

E szavakhoz mindjárt magyarázatot is szolgáltat Livius, midőn írja: Őseitek minden nagy dolognak kezdetét az istenektől származtatták, végét is nekik tulajdonították. Maiores vestri omnium magnarum rerum et principia exorsi ab diis sunt et finem statuerunt (deos.) (Lib. XLV. c. 39.)

Mennyivel inkább tartozik a keresztény az egy igaz Istent minden vállalata kezdetének és céljának tekinteni. Mert kicsoda olyan, mint az Isten? Quis ut Deus?

Jézus Krisztus. — Isten ideáljával azonos ideál Jézus Krisztus. Szent Ágoston szerint Krisztus, mint Isten az a cél, amely felé törekszünk, mint ember pedig ő az út, amelyen Istenhez haladunk. Ego sum via, veritas et vita; én vagyok az út, igazság és élet, — mondja magáról Krisztus. Élete az Isten iránti kötelesség teljesítésének konkrét, kézzel fogható, tökéletes példája. Lelkében a jászoltól egész kereszthaláláig állandóan menyei atyja dicsőségének emelésével foglalatoskodott. Istenben és Istenért szerette az egész emberiséget is, közelieket és távoliakat, jókat és gonoszokat, tanítványait és ellenségeit. Ő, aki a legszentebb az emberek között, a meg- hazudtolás félelme nélkül kérdezhette ellenségeitől: „Ki fedd meg engem a bűnről?“ Anyja iránt a legjobb fiú. A gazdagokhoz is barátságos, de minden jóakaratát a szegényekre árasztotta, mintha vele teljesen egyenlők volnának és egy fokon állanának. — A bölcseknek az igazságok titkait fejtegette és ugyanakkor kedveltje v(^t a gyermekeknek. Hazáját úgy szerette, mint egy ember