Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1905
XXVI Az ideál általában valami magasztos tárgya sze- retetünknek, tiszteletünknek, vágyakozásunknak, valami magasztos életszabály, valami fönséges példakép, amelyet követve, szeretetünk tárgyát, a megkedvelt életszabályt önfeláldozással szolgáljuk. Tartsátok nagyra első sorban a vallásos ideálokat, ezekre építsetek, ezekre vonatkoztassátok mindig és mindenütt földi ideáljaitokat. Isten a legfőbb ideál. — Sok és sokféle ideál létezik. Nem zárják ki egymást, mind Istentől származnak és mint gyújtópontban, egyesülnek is Istenben, mint minden igaznak, jónak és szépnek, tehát egyszersmind mint minden ideálnak forrásában. Mondhatjuk, hogy Isten két szempont szerint is a legfőbb ideál: úgy mint szere- tetünknek legfönségesebb tárgya és úgy mini a legma- gasztosabb mintaképe életünknek. Foglalja el tehát Isten mindig az első helyet gondolkodásunkban és szivünkben, soha se tévesszük el őt szemünk elől. Ő legyen vezető csillagunk életünk minden változatában. Az ő szolgálata legyen dicsőségünk és boldogságunk, — a társadalom, a nép és ország erejének és dicsőségének alapja. Érezte és fölfogta ezt az igazságot Horatius, midőn III. könyve fönséges 6. ódájának 2. versszakában fejtegeti, hogy a római nép azért uralkodik, mert magát kevesebbre tartja, mint az isteneket, más szavakkal, mivel a tőlük való függését lépésről lépésre hangoztatja és következőleg irántuk tiszteletet tanúsít. Az istenektől származván ugyanis minden kezdet, minden vállalatot velők kell kezdeni, nekik kell törekvéseinknek minden sikerét betudni és segítségükért hálát mondani.
