Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

VII.

tói: vallásosságát híven megtartja. Midó'n utolsó betegségében Párisból Marseille-be érkezett, a marseillei kollégium papja a halálra való készülésre intette ó't, Am- pére igy válaszolt:

„Köszönet, lelkiatya, ezer köszönet, még mielőtt útra keltem, eleget tettem keresztényi kötelességemnek.“1) — „Röviddel eszméletének fogyta előtt Dechamps úr, a marseillei .kollégium igazgatója halkan olvasgatott neki Krisztus követéséből, miközben Ampére megjegyzé, hogy ezt az egész munkát könyv nélkül tudja. És ezek voltak utolsó szavai.“1 2)

Megemlékezem Carnotról is. „Annyira át volt hatva nemcsak a vallásos elvektől, hanem az ájtatossági gyakorlatoktól is, hogy rokonai őt szerzetesnek szánták.“3) Később mégis egy párisi katonai szakiskolába került. „Pajtásai az új tanulónak mély vallásosságát, melyet különben legkevésbbé sem titkolt, folyton keserű gúnyolódások tárgyává tették. De a gúnyolódás nem meggyőző ok. Carnot miattuk nem rendűit meg, hanem elmélkedés és tanulmány által megérlelte az eszméket és érzelmeket, a melyekhez ártatlan és tiszta lelke eddig ragaszkodott. Így lön néhány hónapon át a leendő katonatisztnek egyedüli foglalkozása a theológia.“4)

Nem mulaszthatok el itt egy észrevételt. Carnot-t keserűen gúnyolták vallásosságáért, — ő udvarias, előzékeny, türelmes maradt irántuk, a mint ez a keresztény tanításból következik. De amig mi bízva a másként vélekedők jóhiszeműségében, vagy sajnálva gyöngeségü- ket, szerencsétlen csalódásukat, kivált pedig nemtörő1) U. o. 148. 1.

2) U. o. 149. 1,

3) Arago Emlékbeszédei, Carnot 5. I.

4) U. o. 6. 1.