Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

LXItl.

világi gondnokává tette. Évről-évre — még 85 éves korában is — hűségesen meglátogatta a gimnázium és finevelő-intézet iíjait és vezetőit s igazi atyai jóindulattal beszélt az ifjúsághoz, melyet nagyon szeretett. A testgyakorlatért és énekért valósággal rajongott. Ez is az ő klasszikus világnézletének egyik ékes bizonyítéka. A testgyakorlat vizsgájára — a mig csak tehette — mindig átrándult hozzánk ; az ének iránt való meleg érzületét meg azzal mutatta ki, hogy alapítványt tett le gimnáziumunkhoz az egyházi énekben legkiválóbb tanuló jutalmazására.

íme — kedves tanuló ifjak — K. Török Antal áldásos életének lefolyása! Vidáman csevegő csermelyként folyt le az ő élete; feltűnést nem keltve, de mindenfelé csupán jót fejlesztve. Mint hazafi háborúban, békében, a közűgyek terén és tuszkuluinában lelkes készséggel megtette azt, amit a haza minden hűséges fiától joggal elvárhat sőt követel; élete végén nyugodt lélekkel mondhatta el hát kedvenc költőjével, kinek a nemzetet halálos álmából felrázó és hazafias tűztől valósággal izzó termékei épen Török Antal ifjú éveiben születtek meg s járták át delejes áramként a szíveket és lelkeket: „Szent hazám ! Megfizettem mind, mivel csak tartozám.“ Vallásos ember volt, igaz és öntudatos meggyőződéssel, szóval, tettel és példával egyaránt. Vallásos kötelességeit híven teljesítette, nem puszta megszokásból, hanem mivel ez nála valóságos életszükségletet képezett. Hogy katholikus voltát s szent hitéhez és az egyház fejéhez való hűséges ragaszkodását még fényesebben bebizonyítsa, Rómába is elzarándokolt. Ezen zarándokújáról s az örök városban leikébe vésődött benyomásokról mindig örömest és lelkesülve beszélt.

Az 1904-ik év január hó 21-én halt el 86 éves