Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXX1I1.

Ne feledjük, mily istenfélő és vallásos volt Newton és Leibniz, akik egymástól függetlenül a differenciál és integrál számítást felfödözték. Szerencsés vagyok halhatatlan tanulságul Keppler egyik művének ajánló és befejező szavait idézni. Munkáját, amelynek címe: Joannis Keppleri Harmonices Mundi Libri V. — (Lincii Austriae 1619.) Nagy-Britannia királyának ajánlja és a többi között ezt mondja: . . . „Gyönyörködjék Fölséged lelke Isten míveinek szemléletében, a mennyire az országiás köteles gondjai között teheti és az Isten látható műveiben föltűnő összhangzat példáival erősítse és buzdítsa föl magában az egyetértésre és békére való törekvést az egyház és állam ügyeiben.“ — Könyvének a bolygók mozgásáról szóló részét így végzi:1) „Ennyit a teremtő Isten művéről. Most hátra van, hogy szememet és kezemet dolgozó táblámról az égre emelve, a világok Atyjához ájtatosan és esdve fohászkodjam: 0 Uram és Teremtőm, aki a Természet világosságával fölgyújtod bennünk a Kegyelem világát, hogy ez által, minket a mennyei Dicsőség világába vezess, hálákat adok neked, mivel alkotásodban gyönyörködtetél és örvendeztem kezed munkáiban. Mert már befejeztem hivatott művemet, amelyben elmémnek minden erejét foglalkoztattam amit nekem adtál. — Megnyilatkoztattam alkotásaid dicsőségét az embereknek, a mennyit azok végtelenségéből elmém szűk határai fölfoghattak. Lelkem készséges volt, hogy helyesen gondolkozzék. Ha mégis valami méltatlant szólottám a Te gondolataidhoz, ihless meg, hogy azt is kijavítsam. Ha műveid csodás szépsége alaptalanságokra ragadott, avagy saját dicsőségemet kerestem az embereknél, kegyelmesen bocsásd meg nekem és adjad, hogy bizonyításaim a Te dicsőségedre és a lelkek

I. m. 243. 1

3