Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904

XXI.

Amellett, hogy a mathézis oly fejtörő, bizonyos, hogy semmi mulattatót, szórakoztatót nem tartalmaz és az önképzőkörökben nincsen semmi tekintélye, semmi népszerűsége. A ferde és túlzott mithologiai szemléltetés, a szépirodalom, kivált a regényolvasás, mennyi szórakozással, sőt aki őszinte akar maradni, bevallja, hogy sokszor mennyi érzékies, bűnös képzelődéssel, gyönyörködéssel jutalmaznak. Gondolkozni sem kell, mulatva, köny- nyedén jut az ember az „olvasottság“ kedvező híréhez, önképzőköri tisztségekhez, az ünnepeken tapsokhoz és egy kis utánjárással pályadíjakhoz. A mathézisből pályatételeket sem divat kitűzni. A szalonokban udvarlásokra, a társaságokban vezérszereplésre semmi anyagot nem szolgáltat. A nagy fáradtságért tehát semmi előnyt nem biztosít a mathézis.

De biztosít a szívnek a kezdet nehézségei után önzetlen érzelmeket, érdek nélküli örömöket; biztosít az emberiségnek odaadó, önfeláldozó munkásokat; biztosít férfiakat, akik nemcsak akkor jelennek meg a munkánál, amikor nagy garral rendelkezhetnek, amikor te- kintélyeskedni, reprezentálni lehet. Mert jóllehet, most is elmondhatjuk Plátóval, hogy a mathézist egyetlen egy állam sem tartja valami nagy tiszteletben, mint különben is nehéz dolgot és a tömeg, akiknek fogalmuk sincs róla, megvetik azt j1) mindezek dacára a kezdet után „gyönyörű voltánál fogva erőnek erejével gyarapodik“2) és a lélekben lassankint megtermeli hatásait és gyümölcseit, amelyek között nem másodrangú az odaadó munkálkodás és az önérdek feláldozásának sze- retete.

Talán mosolyognak is, ha visszatérek példáimra. De

1) Plato, Politeia VII. 10. B.

2) U. o. C.