Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1904
XV. és azt is, hogy ha már fölmentek s elegendőképpen szemlélődtek, ott maradjanak a szellemieknél s ne jöjjenek le onnan szíves-örömest újra. Ezért kívánja, hogy „akik a legfontosabb dolgokban akarnak részt venni az államban, azokat a számolás tudományára s a vele való foglalkozásra szorítsák, még pedig nemcsak úgy közönségesen, hanem a míg csak magával a gondolkodásukkal a számok természetének szemléletéhez el nem jutottak, sem a vásárlásnak, sem az eladásnak kedvéért gyakorol- gatva, mint a kereskedők és szatócsok, hanem magáért a lélekért, hogy őt a létesűléstől könnyen az igazsághoz és a léthez fordíthassa.“1) Ha nem csalódom, ugyanaz a gondolat ez, a mit kifejtettem : hogy a mathézist tanulmányoznunk kell magáért szellemünkért, hogy szellemünknek a mathézisben érvényesülő elvont működése által az ő létesüléséről tudatot szerezzünk, szellemi életre emelkedjünk ; majd meg a tisztán benső megismerés köréből a természetbe kilépve a megtalált igazságokkal a létben, vagyis a természet világában azonos valóságokat találjunk. Ilyen „fölmenetel“ megszabadít az anyagias gondolkodástól, ezért szükséges az a főknek és vezetőknek; általa röghöz tapadt gondolkodás helyett emelkedett lesz a szellemünk. Mert „a számolás tudománya finom és sokféleképen használható nekünk arra, a mit akarunk, ha csakis a tudás kedvéért s nem a szatócskodás céljából adja reá magát valaki. Hogyan ? Úgy, hogy a lelket nagyon is fölfelé viszi és kényszeríti.1 2) Mert az igazságnak fölfogására magával a gondolkodással élni kényszeríti a lelket. És bizonyára nagy hévvel is teszi ezt3). 1) Fiaton, u. o, VII, 8, C. 2) Platon, u, o, VII, 8, D. 3) Fiaton u. o. Vll- 8. B.
