Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1903

13

a követséget elvállalnám.“ (Beszédei I. 531.) Megbízó levelén vérfollott látott volna, az országgyűlésen, a választásokon előforduló visszaélések ellen szíve érzése szerint szólni se niert volna, mert minden arcon olvasta volna azt a szemrehányást, hogy ö is a korteskedés sokoldalú mesterkedésének köszönheti állását, hogy ö is hordókban és barátai erszényében lelte föl a közbizalmat. „Készebb vagyok a megyéből és talán a hazából is kivándorolni «(ezt pedig a legiszonyúbb dolognak tartom), mint lelkiismeretemet feláldozni.“ (I. 527.)

Így maradt el Deák Ferenc az 1843—44. országgyűlésről. A közvélemény úgy volt meggyőződve, hogy ezen országgyűlés munkálkodásának kevés eredménye Deák távollétének volt tulajdonítható. De ha ezen országgyűlés az ö nagy tehetségének a hiányát érezte is, Deák legalább megyéjében érvényesítette szavát és igyekezett Zala megye maradi nemességét hozzászoktatni, hogy a népszabadság, terhek egyenlősége, népképviselet oly eszmék, melyeknek uralomra kell jutniok, mert csak így rójják le a nemesség százezrei az ország 10 millió lakosa irányában a kilenc- százados tartozást. Beszédeinek gyűjteményében számos nagyhatású felszólalással találkozunk ebből az időből, melyek mindamellett, hogy egy megyegyülés szükebb körében hangzottak el, méltán tarthattak számot országos érdeklődésre.

Időközben maga a kormány is lelépett a rideg elzár- kozottság teréről s elhatározta, hogy az újítások mezejére lépve egy megerősített conservativ párttal fogja szándékait keresztülvinni. A conservativ párt szervezkedése az ellenzék töredékeit is szorosabb tömörülésre bírta. így jelent meg 1847. jun. 7-én az „Ellenzéki Nyilatkozat,“ mely az ellenzéki rész politikai irányelveit foglalta össze. E nyilatkozatot