Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902
A római jog és szellem hatása a középkor elején fellépő barbár népekre. Róma a népvándorlás előtt. A római birodalom magában foglalta a földnek legszebb és az emberiségnek legpolgárosnltabb részeit. Mint óriási ókori hatalom, minden intézményében bámulatot keltett s a többi népek és államok története az övével nagyon összefügg. A törvények és szokások hatalma mindinkább eggyé forrasztotta a tartományokat s ő volt egyedül az, mely szilárd alapokra oly intézményt létesített, mely fenntartotta Rómát, a világ királynőjét, századok viharai közt is. Történetének hét első századát a diadalok szakadatlan sora tölté be, de Augustusinál- kénytelen volt felhagyni az egész föld meghódításának tervével s meg kellett honosítania a mérséklet szellemét. Arábiát és Aethiopiát éghajlata mentette meg, Európa északi tartományai pedig alig érdemelték meg a hódítás költségeit és fáradalmait. Germania erdeit és mocsarait merész barbárfajok lakták, kik csak látszólag hajoltak meg Róma előtt, de megvetették a szabadság nélküli életet s csakhamar visszaszerezték függetlenségüket. Marcus Antoniustól kezdve már a lassú hanyatlás és kimúlás folyamata áll be. Olyan idő volt ez, melyre mindig vissza fognak emlékezni s melynek hatását ma is érzik a föld minden népei. A hatalmas birodalom a mérsékelt éghajlat legszebb részében feküdt s magában foglalta a legtermékenyebb s a legmíveJtebb tartományokat. Az Antoninusok falától és Dacia északi határától az Atlas hegyig és a Rák-téritőig, a nyugati Óceántól az Eufratesig. Nem csoda, hogy összetévesztették a föld kerekségével, s hogy Róma magát a világ urának vallotta, Rómát azonban intézményeiért kell becsülnünk, melyeket századok bölcsessége épített fel ég tartott meg. A tartományokat bölcs
