Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

56

és Rajna vidékein a római élet nem aludt ki, különösen a városokból nem, melyek az antik világnak valóságos csatornái voltak az új korba át. Itt azonban nem a nemzet vére volt az, a mibe bizonyos elemek behatoltak, hanem a jog tere volt az, a melyen a római befolyás egészen sajátságos és széles vitat nyitott. Talán a világuralom eszméjével járt: Nagy Sándor a. világuralom eszméjét Görögországba, Julius Caesar Rómába vitte át s atyja lett a császároknak. Nagy Constantinus Konstantinápolyban telepítette meg, de a pápák újból nyugatra vitték vissza s Róma ismét a világ fővárosa lett. Nagy-Károly óta a frankok, azután Nagy Ottótól kez- dődőleg állandóan a németeknél maradt a császárság és világuralom eszméje.

A német császár az egész világnak világi ura lett, „dominus mundi". A birodalomnak az egyházzal való egyesülése s mindkettőnek theokratikus alapelve szent birodalommá tette az új világ- birodalmat, mert a pápának és császárnak is hatalmát isteni rendeletre vezeti vissza. Ebben aztán külömbözik is a régi világuralom alapelveitől. Ezen szempontból világos a római jog hatása Németországban. Az itt levő népekre ez minden esetre sok tekintetben uj lehetett és idegen, de az államra, a német nemzetiségű római birodalomra nézve már nem volt az. Ebből magyarázhatjuk magunknak azt is, hogy miért szorítkozott csupán a Justinianus-féle törvénykönyvekre s azt is, hogy a többi germán országokban, mint pl. Angolországban, a római jognak, mint törvényesnek befogadása miért nem történt meg.

A két hatalom képviselői, a pápa és a császár sokszor akarták magukat egymástól függetleníteni, de alapjában soha sem sikerült, mert az egyik feltételezi a másikat, míg egy alapon nyugszik a hatalmuk. A népvándorlás utáni századok a vetés ideje volt, mely alatt az új germán államokban az új életre hintették el a magot. És ebben van épen ezeknek az északi népeknek világtörténelmi jelentőségük, hogy nemcsak romboltak, hanem építettek is és mindenütt fiatalos tetterőt és alkotó tehetséget oltottak be a petyhüdt régi testbe. Ezen germán közösségnek alapelve a sülyedt római világnak elveivel egészen ellentétben állott ; mert épen a mi itt már semmit sem ért, a túlságig menő egyéni szabadság volt ott a sarkpont, a mi körül minden forgott.

De meg volt a romanizálús magában Angliában is. Lakosainak