Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

43

meggazdagodhattak, illetőleg megtarthatták birtokaikat s köztük igen sokan terjedelmes uradalmakkal is rendelkeztek1) s csak később róttak rájuk súlyos adókat. Külön törvénykönyvet nem adtak nekik, de megtarthatták jogszokásaikat és intézményeiket, mit aztán I. Chlotaehar Constitutiója is megerősít.1 2)

A gazdagság befolyást, ez pedig hatalmat szül a legtöbb esetben s az új birodalom nagybirtokosai nem is egy század múlva igazán zsarnok arisztokraták lettek. így és itt született meg a valódi hűbériség. Ök vezették a haderőt, ők jelenhettek meg a tartományi közgyűléseken s ha az elnyomott folyamodott is ide orvoslatért, a nagyok épen hűbéreikre támaszkodva kötöttek be az igazság szemét. Az elnyomás még inkább rájuk nehezedett a következő idők zavaraiban.

Ettől pedig csak úgy menekülhettek, ha magokat és birtokukat a nagyok védelme alá helyezték, vagy feudumokká változtatván, a király oltalma alatt, mint hűbéresek megmaradtak. Ezek aztán, a király hivó szavára, ki hadügyekben korlátlan hatalommal rendelkezett, megjelenni tartoztak a táborban, s ha ezt elmulasztották, javadalmaikat elvesztették. A hadi szereket és élelmet a birtokosok voltak kötelesek előállítani s ezen költségért a hadjárat végével a zsákmány és foglyok nyújtottak kárpótlást. A gazdagabb urak és tisztjeik lóháton, a szegényebbek gyalog teljesítették hadi kötelességeiket, mellyel a királynak, mint legfőbb hűbéres hadúrnak tartoztak. Ezen hibás szervezeten később változtatatt a római műveltség befolyása s a frankok nagyobb részének inkább kezdett tetszeni a rend és béke, mint a folytonos kalandozás.

Chlodvig naggyá és hatalmassá tudta tenni a merovingeket. de elkorcsosodva hanyatlani kezdtek gyenge utódai alatt. Uralmuk csak átmenet volt a barbárságból a rendre, a műveltségre. A négy frank ország: Neustria, Austrasia, Burgundia és Aquitania a béke áldásai alatt nagyon kifejlődhettek volna, de a folytonos örökösödési

1) Toursi Gerg. Erant autóm ingenui et possessionem propriam virulentes. Chilpericus verő rex deseriptiones novas et graves in regno suo íieri jussit, qua de causa multi relinquentes civitates ittas vei possessiones proprias, alia regna petierunt: melius ducentes alibi peregrinari, quam tali periculo subjacere.

2) 4 §. Inter Romanos negotia causarum Romanis legibus praecipimus terminari,