Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

28 A longohard alkotmány. Autharis óta a longobardok valóságos fejedelmek alatt éltek, kiknek ciine az excellentissimus vagy flavius, személye pedig sért­hetetlen volt.1) A király ellen való lázadás, vagy ellene való cselekvés halálbüntetéssel járt. A pénzeket, köz­iratokat nevük alatt bocsátották ki s a hercegek háborúiban segíteni tartoztak fejedelmüket. Fontosabb ügyekben a fejedelem ítélt s a népgyülés elé való terjesztésével jogerős maradt, a gyűlés hozzájá­rulása nélkül is. A 30 vagy 36 longobard herceg, mint uralkodók kormányozták területeiket s polgári dolgokban teljesen függetlenek voltak a királytól, ki fölöttük csak az egész nemzetet érdeklő dol­gokban, a háborúban s politikai vétségek alkalmával gyakorolhatta fejedelmi jogait. A hercegek maguk közt egyenrangúak voltak s haláluk után fiaik örökölték a hatalmat és birtokot. Ha több fiú maradt utánuk, közösen uralkodtak; a köztük kitört viszályt pedig a hercegség szabad emberei (az exe r c i t i al e s) egyenlítették ki. Ezen függetlenség egy-egy herceget hatalmasabbá tett, mint aminő a király volt, noha annak (elsőbbsége előtt mindig meg kellett volna bajolniok. A nép bírái a sculdaisok, soltészek, századosok, kik a háborúban is vezetőik, s a hercegeknek alárendeltjei voltak. Ezen polgári, katonai, hivatalnoki karban aztán a századosok alá a tize­desek, a 10—12 fára főnökei tartoztak. S ha valaki felebbvalójának ellenszegült, szintén halállal bűnhődött, vagyonát pedig elvesztette.1 2 3) A nemzetgyűlésen mindnyájan megjelenhettek, de a király hívására fegyvert kellett fogniuk még a püspököknek is. S épen mert min­denki katona volt. lakását csak az egész farával változtathatta, más- külömben halál várt reá ; ezen törvény alól pedig a mesteremberek sem képeztek kivételt.3) Azonban maguk közt a szabadok közt is különféle fokozatok voltak: bárók, nemesek, szabadok és szolgák. A felszabadok aldii v. aldionesek-ből egészítette ki a király a seregét, ha harcosai megfogytak.4) 1) Authari Si quis contra regis animain cogitaverit, aut conciliatus fuerit. animae suae incurrat periculum et rcs eius infiscentur. 2) Auth. Si quis in foris in oxcrcitu seditionem levaverit contra ducem suum, aut contra eum, qui ordinatus est a rege ad exercitum gubernandum: aut aliquani partém exercitus seduxerit, animae suae incurrat periculum. 3) Auth. Si quis foris provincias fügére tentaverit, mortis incurrat periculum et rés eius infiscentur. 4) A s t o 1 f törv. Homo qui habet septem casas massaricias, habeat loricam cum reliqua conciatura sua : debeat habere et caballos. Homines qui non habent

Next

/
Thumbnails
Contents