Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1902

24

A leghosszabb élet, a legdicsőbb uralkodás, avagy a legrosszabb is álomkénl tűnnek el. de Justinianusról is elmondhatjuk, mit egy perzsa költő mond : „A te müveid dacolnak, mint magad az idő viszontagságaival s részesülnek a halhatatlanságban, melyet magadnak szereztél.'"1)

Alboin és a longobardok.

A lüneburgi vidékeken, az Elba balpartján pillantja meg a história a longobardokat. Tacitus az északi Rajna mellé helyezi, a svévektől és angoloktól, illetőleg brittektől nyugatra.1 2) Egyes csapataik a Dunaparton már Pannónia határáig is elkalandoztak s részt vettek a markomann háborúkban is. Ettől kezdve ismét keveset tud róluk a történelem, míg az V-ik század második félében a Duna északi partjain, felső Magyarországon szerepelteti őket: Kevesen voltak; hiszen egy részük beleolvadt a szász törzsekbe, de ezen kis népnek is világfontosságú szerepet jelölt ki a sors. Az Adelingek alatt elvették a heruloktól Rugiát, Audoin pedig a kilencedik királyuk a Dunán túlra, Pannóniába telepítette őket. 42 évi itteni tartózkodásuk alatt bizonyos hospitalitás fejlődött ki köztük s a rómaiak közt; Justinianus pedig barátsággal és pénzzel nyerte meg a gepidák ellen, kiket csak a Tisza választott cl tőlük.

E két nép között a béke nem lehetett tartós s Alboin Audoin- nak a fia a gepidák királyát Kunimundot is megölvén, országuknak örökre véget vetett 567-ben. E győzelem nagyobb tettekre bátorította a vitéz királyt, ki több dicsőségre vágyott. Sokáig nem kellett várnia s 568-ban már Itália felé vehette útját. Paulus Diaconus szerint maga Narses hívta be őket, hogy boszút álljanak érette. Igen sokan próbáltak szerencsét Alboin csillaga alatt; gepidák, bolgárok, sarmaták s különösen szászok csatlakoztak hozzá.Ä) Az ifjúság-.

1) Cantu Caesar i. rn. VII. k.

2) Tacitus (de moribus Germ.) Habitant Germaniam, quae circa Rhenum est a parte septemtrionali Brusacteri, parvi appellati, et Sicambri, Oqueni, Lon- gobardi . . . Interiora atque mediterranea maximé tenént Svevi, Angii . . . qui magis orientales sunt, quam Longobardi . . . Longobardos paucitas nobilitat, quod plurimis et valentissirnis nationibus cincti non per obsequium séd praeliis et periclitando tuti sünt.

i!) Warnefrid Pál II. könyv 7. 8. fej. Cum uxoribus, natis, omniquc su- pellectili . . . cum omni exercitu, vulgique promiscui multitudine.

Paulus Diaconus. II. C. 7. 26. Certum est autóm, tunc Alboin multos secum ex diversis, quos vei alii reges vei ipse ceperat, gentibus ad Italiam ad- duxisse; unde usque hódié eorum a quibus habitant vicos, Gepidos, Bulgares, Sarmatas, Pannonios, Suavos, Noricos, sívé aliis hujusce módi nominibus ap- pellamus,