Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

fr

tanuló és mint erős magyar érzésű fiú tűnt ki társai közül. A nyitraiak éppen ezen erős nemzeti érzése miatt uher-nek gúnyolták. Ez azonban nem riasztotta őt el attól, hogy állandóan magyar ruhában ne járjon. Az apa eleinte tudni sem akart arról, hogy fiából urat, tudóst csináljon. Gazdálkodónak akarta hagyni, de utóbb a gyerek szívós kitartása mégis eltérítette eredeti szándékától s szívesen áldozott fia taníttatásáért, ki 1817. okt. 25-én a bencésrendbe lépett be. A bölcseleti tanfolyam elvégzése után theologiára a pesti központi papnevelőbe küldték elüljárói. Ez intézet növendékeiben tradíció volt az irodalom lelkes szeretete. Most, mikor Czuczor felkerült, összetett filléreikkel járatták Kisfaludi Károlynak Aurora c. folyóiratát. Ugyancsak igy vették meg a Hébe cimüt is, melyben 1822-ben jelent meg Aranyos-Rákosi Székely Sándornak a „Székelyek Erdélyben“ c. kis eposza. Ez a magában véve csekély értékű költői mű irodalmunknak legnevezetesebb relikviái közé tartozik, mert ez ihlette meg Vörösmartyt, hogy a Zalán futásában megénekelje a honfoglaló Árpád dicsőségét, s ez ébreszti fel Czuczornak is szunyadó költői tehetségét.

Megfogamzik benne a gondolat, hogy ő is megrajzolja a fényes múltnak egy érdekes jelenetét az Augsburgi ütközetet azzal a célzattal, hogy — miként maga írja Toldinak — mulattatás gyanánt tanulótársai előtt felolvassa. Egy szerencsés véletlen azonban csakhamar a nyilvánosság elé juttatta.

Egyik kispapnak egy ismerőse elkérte a kéziratot, hogy mutassa be irodalmunk akkori fejének, Kisfaludy Károlynak. A mester meg volt lepve. Elhatározta az uj embert bevezetni az irodalom köztársaságába. A felavatás lelkes módját igy beszéli el Toldi, - Czuczornak legjobb barátja : „1823. márc. 21-én bágyadtan ül a fiatal költő múzeuma iró polcánál: előtte könyv, melyben olvasna, ha lelke Augsburg csatatéréin és ismét Kisfaludy körül nem té- vedezne; midőn a terem ajtaja megnyílik segy magas, deli tekintetű ifjú férfi lép be, vezetve, kísérve lelkes kispa-