Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
f. " ■ -1 CZUCZOR GERGELY EMLÉKEZETE. Irta és az 1901. dec. 15-én tartott gymn. ünnepen felolvasta WAGNER SÁNDOR. Mélyen tisztelt Közönség! Nemes Ifjúság! A hála és a kegyelet a szívnek legnemesebb érzései, s a legszebb erények. De a kettő közül mégis a kegyelet talán nemesebb, mert önzetlenebb, mint a hála. Hálával a kapott jókért vagyunk olyanokkal szemben, a kiknek ezt az érzelmünket kimutathatjuk; ellenben a kegyelet, a sirhalmokon viruló örökzöld, melynek lombját a halott imáron nem láthatja, de melynek gyökerét mi — minden földi jutalom reménye nélkül —könnyeinkkel öntözgetjük. Mi magyarok mindig kegyeletesebb nép voltunk inkább, mint hálásak. Talán ezért eresztették rólunk világgá azt a szálló igét, hogy „szépen, nagyszerűen tudunk temetni.“ Ám jóakaróink e mondásukkal nem a mi ke- gyeletes természetünket akarták kiemelni, hanem éles, metsző gunynyal arra mutattak, hogy élő nagyjainkat nem tudjuk megbecsülni, erejüket, munkájukat nem ismerjük fel csak akkor, mikor már díszsírhelyet kell nekik adnunk, s mikor a sirdombnál el kell búcsúztatnunk . - - mert mi tagadás benne — tósztot és laudatio fune■■ brist egy nemzet sem tud úgy kikanyaritani, mint a magyar. Ám ha az élőket nem ismerjük: annál jobban el tudunk merengeni „a régi dicsőségen“. Ebben a tekintetben aztán a búsuló lengyel sem tesz túl rajtunk. Példa reá, hogy a törökverő Hunyadinak, annak az eszményi, 1*
