Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
37 De hát még mit mondjak ? ! Hódolattal tekintenek a világ összes népei erre a bölcs, erre a szent aggastyánra, kire az ég és föld szeretetének fénye árasztja a glóriának sugarait. És a magyar nép is különös hálával tekint ma Róma felé. Három nagy körlevet intézett hozzánk s mind három tele van országunk iránti nemes és aggódó sze- retetével. Csak egyet idézek. 1888. aug. 22-én a „Quod múltúin optamus“ kezdetű körlevelében igy ir nekünk: „Magyarország a vallás oltalma alatt keletkezett és vezérlete alatt nyerte a magyar állam épületének nemcsak betetőzését, de egyszersmind szilárdságát és dicső nevét. A vallás, valamint kezdetben országotok nagyságának és hatalmának szülője volt, úgy jövőre nézve a hazán belül a jólét, a haza határán túl a dicsőség záloga. És hogy e jólét s dicsőség hazátoknak osztályrészül jusson, szívből kívánjuk s kérjük szt. István király pártfogását s bizton reméljük, hogy a ki országotokat a jótétemények minden nemével ékesíté s gyarapító, kegyesen tekint le reá az égből s megvédi hatalmas pártfogásával“. Végül még egyet s ezzel be is fejezem beszédemet. Bougaud, a nagy francia iró első római útjáról igy ir : „Mintha tegnap lett volna, úgy emlékszem ama rég elmúlt napra, midőn e benyomásoknak először engedtem át léikéinél. Ifjú valék ; Rómába érkeztem ; szivem hittől áradozott. Van első hit is, mint első szerelem. Lelkemben megvolt a hitnek az az üdesége, a szívnek az a fiatalsága, melyek hajh! elenyésznek, mint minden egyéb. Alig értünk a híres római síkra, melyen az örök város terűi, szivemet roppant sóvárgás kezdé betölteni. Fejemet a kocsioldalra illesztve, szemeimmel a láthatárt nyelve, fürkésztem a helyet, hol Róma fekszik. Egyszer csak egy fordulónál a kocsis felém hajol s egy pontra mutat, mely a láthatár alján mint gyémánt csillogott. Szent Péter dómja volt. Felugrottam, felálltam az ülőhelyre, hogy jobban élvezzem e látványt, mely előttem mind nagyszerűbbé vált. „Oh Róma, gondolám, fnig kocsink nekem nagyon is lassan döcögött, tudod