Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

mindegy.“ Igaza van De hát kereszténység és egyház is mindegy s hogy is mondá szalézi szt. Ferenc? Igen, „Pápa és egyház — az is mindegy. “

De különösen magyar hazánknak van oka a római pápa iránti mély hódolatra és hálára. Mindenki tudja és még a legelfogultabb történetiró sem merte kétségbe vonni, hogy a római Szentszék döntő tényező volt a magyar királyság megalapításában. Későbben is állandóan és mélyen befolyásolta nemzetünknek beléletét. A mellett, hogy királyainknak páratlan intézkedési jogot adott az egyház ügyeinek elintézésében, országunk függetlenségének és önállóságának legbuzgóbb védelmezője volt.

Csak néhány történelmi tényt.

Hazánk alkotmányos fennállásának első százada sem múlt még el és máris VJI. Gergely a szent és lángeszű és buzgalmu pápa megragadta ez alkalmat, hogy erős vonásokkal világítsa meg azon viszonyt, mely Magyar- ország és Róma közt fennállott, kinyilatkoztatva, hogy Magyarországnak „tulajdon szabadságának birtokában kell maradnia és semmi más országoknak alávetve.“ Nemzetünket a szellemi kapocs, az erkölcsi kölcsönösség kötötte a Szentszékhez, mely a kilenc százados viszontagságok közt sem szakadt meg.

Midőn Rudolf császár Magyarországot fiának, Albert- nek, mint a birodalom hűberét ajándékozta, felszólalt IV. Miklós pápa, kijelentve, hogy Magyarország semmi idegen fejedelemnek nem lehet alárendeltje.

III. Incze pápa egyik levelében azt Írja: „Nincsen vesztegetni való idő, nehogy ezen ország veszedelembe jusson, a mely az apostoli szék iránti tiszteletben és ennek kegyelmében már régen és annyira megerősödött, hogy annak szerencséjét vagy balsorsát magunkéval egynek tartjuk.“ A sajói katasztrófa hallatára az öreg pápa sirt.

Midőn a Szentszéknek tudomására jutott, hogy IV. Béla szorultságában kényszerítve volt II. Frigyesnek oly ígéretet tenni, mely Magyarország függetlenségét veszélyeztethette volna, IV. Incze pápa határozottan az ország