Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901

ÜNNEPI BESZÉD.

Főgymnasiumunknak f. é. március hó 3-án tartott pápai ünnepélyén mondotta

ZLAMÁL ÁGOST

főgymn. r. tanár.

Az isteni Gondviselés iránti mély hálával eltelten tekint e napokban a föld kerekségének minden katholi- kus hívője az örökváros felé. Ebben a városban, melyet az egyház hymnusa „Róma- felix“-nek, boldog Rómának nevez, mivel „a két apostolfejedelemnek dicső vérével van megszentelve“, ünnepeli Szentséges Atyánk, XIII. Leó pápaságának negyedszázadát. S ez az ünnep a nagyvilágnak az ünnepe ; hiszen a világ legelső és legrégibb dinasztája, Istennek földi helytartója ünnepel. Az egyház gyermekeinek szivét mind az öt világrészben, delejes áramként járja be és hatja át az öröm, a lelkesült- ség s millió meg millió kéz emelkedik s millió meg millió ajkon tör az ég felé: „Tartsd meg Isten Szent- atyánkat., Krisztusnak helytartóját /“

Ennek a világörömnek, aggastyán pápánk világra szóló diadalünnepének a mi szerény körünkben én kívánok tolmácsa lenni.

*

Az egyház Krisztus megváltási nagy munkájának folytatása a világ végeztéig, Jézusnak állandó mai-adása a földön. Az egyház munkás tekintély; Istennek munkásai közt ugyanazon helyet foglalja el, melyet Krisztus elfoglalt, vagyis szt. Ágoston szavaival élve: „Az egyház tolytonos kinyilatkoztatása az isteni gondviselés tetteinek a világra nézve“.

II.