Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1901
C. műveiben megmutatja a nemzetnek, hogy hiély útori kell haladnia, mely eszközökkel kell dolgoznia. Bizalmat kelt a jövő iránt, visszaadja a nemzetet önmagának. Mesteri módon rajzolja meg Gyulai P. Vörösmarty életrajzában azt a hatást, melyet Széchenyi izgatásai tettek a költőkre : „A költők éppen olyan megdöbbenve tekintettek Széchenyire, mint maga a nemzet. Lyrájuk nem volt oly vakmerő és siralomhoz szokott húrjain remegve zendült meg az öröm. Ok voltak az elsők, kik elfogadták a reményt és hitet, de csak a kétségbeesésből emelkedtek ki, a nemzeti fájdalomról oly kevéssé mondhattak le, mint szive mélyén maga a nemzet. Osszeolvasztották a kettőt, a reményt és emléket, a bánatot és örömet, a hitet és aggodalmat. A múlt dicsősége előttök oly szent volt, mint a jövendőé, egyik kézzel a múltra, másikkal a jövendőre mutatva lelkesítették a jelen küzdelmét.“ A dicső múlt iránt való rajongás tette voltaképpen Czuczort is költői pályája elején epósziróvá. Az epikában felvonulhatnak a párducos ősök, megmutatják mindent letipró hatalmukat, szűz erejüket ; az epika a nemzeti dicsőség hirdetője, a nemzeti büszkeség és- önérzet támogatója. Hogyne hatottak volna a fiatal kis- pap fogékony leikébe a múlt ragyogásának sugarai ? Ifjú emberek himes álma: nagy dolgokon kipróbálni erejüket ! Czuczornak az első próba sikerült : epikus költővé lett. Igaz, hogy nem érte el Vörösmarty fennenszárnya- lását, de egy nyomon, egy csapáson haladt a költő királylyal, követvén a Kisfaludi Károly megkezdte nemzeti romantikus irányzatot szemben azzal az idegenszerü, légies ideálizmussal, melynek megindítója és vezére Kazinczy volt nálunk. Az új irányzat hova-tovább nagyobb tért hódit. Természetes dolog is, mert az nemcsak nemzeti nyelven, de nemzeti lélekkel is szól olvasóihoz. A magyar történelem nagy alakjai mind sűrűbben lépnek fel az irodalom mezején, s ez a tény az általános emberiért lelkesülő Kazinczyt megijeszti.
