Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1899

37

Itthon pedig a bércek alján Felszántasz minden parlagot, Talajt készítsz a gondolatnak, Két kézzel hinted a magot. Gyom, dudva még itt-ott ha bánt, Ekéd acélát mélyre vágod ; Termővé tészsz rügyet, virágot Nemesnek, pórnak egyaránt.

A hon szeplőtlen lobogóját Magasba tartád, lengetéd Idegen ajkak megtanulják Rákóczy gyújtó énekét.

Erdély hatalmas és szabad ! Művelődés, a béke magja A bérctetőt is megragadja, Szikláin bő áldás fakad.

Próféta mindenütt elég van,

De messiás nagyon kevés,

Ki addig él, míg nincs elérve A cél, magasztos küldetés.

S te, hosszú háromszázadon Megváltóként sokszor bejárád A tettek véres golgotáját Két nagy kereszttel válladon.

Legyen hát áldva büszke múltad, Múzsáknak fényes temploma, Feltámadása szebb időknek. Légy százszor üdvözölve ma!

S miért szivünk most úgy dobog, Mig oltalom lesz fenn az égbe’, Folyton növekvő lánggal égve Ragyogjon ifjú homlokod !

A hazának nyíló virágát Karold át jól, ha szél sivít; Hideg eső meg ne fagyaszsza, Vihar ne tépje szirmait ;