Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1899
függ, mert a feladatok teljesítéséből ama hagyományok és örökségek nyomán, melyeket az ősök lelkesedése teremtett meg, jelentékeny rész jut a társadalomnak, az egyházaknak és államnak. Csak így küzdhetünk meg azokkal a törekvésekkel, melyek ki akarják szorítani nemzetünket azokból a positiokból, melyekbe ezer éven át magát küzdötte, hogy a másik ezer évre is biztossá tegye életét. Ez az oka, hogy az állam olyan helyeken, melyeket állami szempontból fontosoknak tart, segítséget nyuit egyeseknek és testületeknek egyaránt. Ennek az együttérzésnek és együtt munkálkodásnak eredménye eme díszes épület is, melynek létesítéséért őszinte és mély hálánkat nyilvánítjuk s a hozott, áldozatok ellenértékéül férfias öntudattal Ígérjük, hogy kötelességeinknek teljes erővel törekszünk megfelelni s mindent megteszünk, hogy a vezetésünkre bízott ifjúságban az Isten félelmét, a vallásos és hazafias érzést, hazánkhoz, egyházunkhoz és a magyar nemzethez való elválaszthatatlan ragaszkodást, a tudás és munka szeretetét kiolthatatlanul megszilárdítsuk ; az ifjúság pedig azon komoly Ígéretet teszi, hogy tanárainak ezen irányú működését készséges lélekkel fogadja. Eddig is ezen célok vezették ezen intézetet keletkezésétől a mai napig. Küzdelmei, szenvedései és elért eredményei ezen célok szolgálatának igazolásai. Vallásáért és hazafiasságárt nem egy tanárát hurcolták neg s az ötvenes évek küzdelmei alatt a hazai tanárok bátorító és lelkesítő működéséről a tanítványok tanúskodhatnának. Ezekért a célokért fogunk dolgozni a jövőre is, mert tudjuk, hogy a magyar középiskolának vallásos s erős nemzeti vonásoktól és érzésektől duzzadó intelligentíát kell nevelni, mert ez lesz hivatva az ezeréves magyar állam fentartására és vezetésére. És most átadva a tért az ezen intézet védőszentjének, Szt. Imre magyar királyi hercegnek ünneplésére is összegyűlt ifjúságnak, fogadja a Méltóságos Gróf Püspök Úr, a Méltóságos Főispán Ur és az Igentisztelt Közönség őszinte köszönetünk hálás kifejezését azon meleg érdeklődésért, melyet intézetünk és annak ifjúsága iránt becses megjelenésük által oly megható és lekötelező módon nyilvánítani kegyeskedtek!