Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898
25 kik tehetségüket parlagon nem hevertetve buzgón készülnek elő jövendő hivatásukra. Mily nagy és nemes lesz pedig ez a hivatás ! Ezerén meg ezeren fognak rátok tekinteni. A nép, melynek vezetői lesztek, tőletek vár buzdítást, felvilágosítást, jó példát; szavaitok gyakran életet kelthetnek az alvó szívekben, munkálkodásotok nyomán virágok fakadhatnak s áldani fogják neveteket. De kisértetbe is könnyen eshettek, az önérdek megtántorító szava léket ejthet az ingadozó lelkiismereten. Munkátokat akkor átok és romlás fogják kisérni s a haragvó nemzeti Genius nem engedi meg, hogy árulásotok gyümölcsét élvezzétek. Azonkívül pedig: „Kinek szivében a haza nem él, az számü- zöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt.“ (Kölesei Farain.) Hányán meg hányán voltak, kik akkor is szerették a hazát, mikor a hatalom birtokosai honszerelmükért üldözéssel sújtotta-, sőt életüktől is megfosztotta az áll- hatatosokat ? Ki tudná felszámlálni azoknak a hősöknek szent neveit, kik csak a közelebbi időkben a csatamezö- ket áztatták vérökkel ? S csak ti ne buzdulnátok-e fel nemes versengéssel a hazáért, a kiktől sem vért, sem nagyobb áldozatokat nem kiván szülő anyátok, mint csupán szei etetet, a kötelességek buzgó teljesítését ? Nem folytatom tovább igénytelen szavaimat. Hiszen, minden lépéseteknél nagy emlékek szólnak hozzátok, melyek jobban buzdíthatnak a vallásosság és hazafiasság követésére, mint az én köznapi szavaim. Ősi székesegyházunkban ott porladoznak a Hunyadiak hamvai, kik a vallásosságot és hazaszeretetei oly szépen meg tudták egyeztetni; a határban igénytelen kőkereszt emlékeztet Lépesnek, a hőslelkű püspöknek, vitéz küzdelmére és eles
