Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

24

fel, — nem épen hazaszeretetükért és nemzetükért folytatott küzdelmeik jutalmául nyertek-e halhatatlan dicsőséget? Nem kevesebb hálával tartozunk nemzetünk bölcseinek, az íróknak is, kik szivük legszentebb érzelmeit, elméjük legtündöklőbb gondolatait áldozták a nemzetnek. Műkö- désök emlékéhez győzelmes csaták fűződnek : a nemzeti érzés felébredésének győzelmei. Közülök nehányan pedig hazaszeretetüket valóban vértanúilag vérükkel és halálukkal pecsételték meg.

Szavaimra talán ezt fogjátok felelni : „Hiszen dobog a mi szivünk is a vágytól, hogy hazánknak javára legyünk, séga lelkünk, hogy nagy tettek végrehajtói legyünk sóvárgásunk igaz voltának bebizonyítására ; de tetterőnk hogyan érvényesüljön, ha pályafutásunk szűk korlátok közé kényszerít. Hívságos balvélemény! A nagy történelmi eseményeket nem csupán egyesek készítik elő bármily lángeszű emberek legyenek is. A diadalokat, a boldogságot, melyek néha egyes nemzeteket érnek, az egész nemzedék munkájának jutalmául szokta az Ég adni. Az egyes elvész, hogy az egész felmagasztosuljon.

A politikus, ki mellőzve egyéni érdekeit, az állam, vagyis a polgárok jóllétét tartja élete feladatának, a biró, ki lelkiismeretének meggyőződése szerint osztja az igazságot, a tisztviselő, ki pontosan végzi napi munkáját, a postás vagy vasutas, ki folyton talpon áll s fáradozik a mások érdekében, szóval mindazok, kik a köz- szolgálat ezerféle ágában éberséggel s pontosan teljesítik kötelességeiket: hazafias munkát végeznek. A kereskedő, iparos, földmívelö, ha szorgalmasan és becsülettel végzik dolgukat, nem csupán családjukat tartják el, hanem hozzájárulnak az állam fennállásának biztosításához s eny- nyiben az ő munkájok is hazafiasnak tekinthető. Úgy szintén közületek mindazok hazafiasán munkálkodnak