Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

22 szes felhők gyülekeznek, villáin villámot érve hasítja az ég kárpitját, majd megdördűl az ég, hogy megreszkettesse a nagy mindenségeJ. Mikor a szivben pártütés támad, tusa tusára kell, a nyugtalanság sivár megdöbbenései szétfeszítéssel fenyegetik porhüvelyedet, s míg belső há­borúság hullámain hányódik csolnakod. segítséget hasz­talanul remélsz. Ez, csupán ez a romboló hitetlenség hervasztja le úgy az egyes egyéneknek mint a családok­nak és országoknak boldogságát. S mikor a szeretet és az irgalom kapcsai az emberi szívből kihullanak, ér-e valamit az a botor, az az önző szív V Ér-e valamit az emberi élet? Veszendőbe indul minden, a mi drága, min­den, a mi féltett kincse az emberiségnek : a társadalom, a haza. Őrizzétek meg, Kedves Ifjak, szíveteknek e szent érzelmét, ápoljátok kebletekben a vallásosságot: ez biz­tosítja számotokra a földön a megelégedést és majd egy­kor egyesít Istennel, hogy ott a más hazában is örökre boldogok legyetek. A míg a vallásosság a lélek szükségleteit, Isten után érzett vágyódását elégíti ki, addig a polgári erények gyakorlata, melyeket hazafiság névvel foglalhatunk egy szóba, a földi jólét megvalósítását tűzi maga elé célúi. A hazafiság maga a vallás törvényeiben is szentesítést nyer; maga az Ur Jézus köti mindenkinek szivére: Sze­resd felebarátodat! Feljebb azt igyekeztem bebizonyí­tani, hogy a vallásosságnak egyik föalkotó eleme a fele­baráti szeretet. Most meg azt állítom, hogy a hazafiság sem egyéb mint felebaráti szeretet, mely ugyan szűkebb körben érezteti erejét, de heve, ereje annál nagyobb. Hevét, hatékonyságát a legnemesebb lelki mozzanatoktól veszi: az összetartozóság érzetétől, mely mindannyiun­kat az előttünk sírba hanyatlott embernyomokhoz fűz

Next

/
Thumbnails
Contents