Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898
20 A legteljesebb mértékben megveti a világ hiúságait. Betegeket ápol, szenvedőket vigasztal, az irgalmasság cselekedeteibenkifáradhatatlan. Mikor atyja a deli haja- donná serdült szüzet a politikai tekintetek javallásának is engedve férjhez akarja adni, a szűzies lélekben nem várt ellenállásra talál, mivel Margit már végleg Isten szolgálatára szánta magát. íme a vallásosság ereje a gyöngéd szűzies lélekben ! Ha így átforgatnék a magyar történelem lapjait, a jámborságnak, alázatosságnak, önmegtagadásnak számtalan alakjával találkoznánk. Mert a vallásosság sokféle alakban jelentkezhetik, épen annyitélekép, mint a szeretet. S mi egyéb a vallásosság mint szeretet és hódolat Isten iránt, — szeretet embertársaink iránt ? Valahány vallásos keblű embert a múlt vagy jelen elétek állít, mindazoknál a lélek egyik állandó alkotó eleme a Teremtő iránt mutatott kimondhatatlan vonzódás; a másik eleme a vallásos szivű emberek lelkének a felebaráti szeretet, az a szeretet, mely Sz Istvánt apostollá, Sz. Lászlót magyar népe erős kezű védőjévé, Sz. Erzsébetet, Sz. Kingát, B. Margitot az adakozásnak, gyógyításnak, szóval az irgalmasság mindennemű cselekedeteinek gyakorlóivá tette s annyi meg annyi ezer embert állított a mások védelmére vagy segítségére szoruló sziikölködők gyámolítására. Csak az Isten maga olthatta az emberi lélekbe a vallásosságot, mely egyúttal vágy a végtelen igazság, szépség és jóság iránt. Ti, Kedves Ifjak, kik gyöngéd lelketeket naponként gyakoroljátok az igaznak, jónak és szépnek felismerésében, nem vágytok-e mindezeknek kútfejére, nem s >várogtok-e, hogy az örök Igazság, Jóság és Szépség közelébe jussatok ? Nem kívántok az emberszeretet gyakorlása által segítségére lenni azoknak, kik szegénységükben, gyámoltalanságukban a ti jóságtokra
