Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

István, Sz. László és a többi Árpádházi királyok sokszor élet-halál harcot vívtak szeretett hazájuk megmaradásáért. Ez a harc a nemzet fenmaradásáért ma sem szünetel, s a naponként meg-megújúló ütközetek hasonló áldozatokat, lelkierőt és kitartást követelnek mint őseink idejében.

Ha azok az eltemetett századok hozzánk fordulhatnának, szózatos hanggal kiáltanák, hogy eleink a nagy harcot csupán sziklaszilárd vallásosságukkal és törhetetlen hazafiságukkal állották meg. De hiszen meg is szólalnak a századok, hangjok ünnepiesen száll hozzánk a sírok öléből s méltósággal zengi a nagy tanúságot, hogy vallásosság és hazafiság tartották meg annyi időn át a nemzetet s jóslatszerűen, vagy mondhatjuk, az igazság nyilvánvaló erejével bizonyítják, hogy ha erre a két nagy erényre, a többi erények szüleire támaszkodunk, rajtunk erőt semmi hatalom nem vészén.

Ma Szent Imrének, a szűztisztaságú magyar hercegnek üljük emlékét. Az alkalomszerűség úgy hozná magával, hogy életének megragadó szépségéről intézzem szavaimat hozzátok. De erényeiről hű képet őriztek szívetekben a megelőző években tartott ünnepi felolvasások nyomán, s a templomi szent beszéd emlékeiteket kellőleg felújította. Engedjétek meg, hadd elmélkedjem inkább a feljebb említett két nagy erényről, melyek a magyar nemzet megtartói voltak. Még így is alig kerülhetem el, hogy a szent ifjú életének legalább általános képét ide ne fessem.

Sz. István király szakít fejedelmi elődeinek politikai hagyományaival és vallásbeli meggyőződésével; országát állami intézményeivel a nyugati szomszédbirodalmak mintájára szervezi, a keresztén}' vallás elterjesztésével a a kapcsolatot népe s a nyugati népek között még^szívó11