Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

8

rasztott a nemzet nagy halottjának drága teteménél. De érzelmeinkben nem látszott a hivatalos ridegségnek semmi jele, a mély gyásztól megilletődött szívvel jártunk-keltünk azokban a szomorúan emlékezetes napokban, szívünk mélyéből fakadt az az imádság, melyet a szept. 21-én tartott szentmisén a drága halott lelki üdvéért az Isten trónja elé küldöttünk, s örökre megmaradt lelkűnkben azaz emlék, melyet a szeretett királyné alakjáról lelkűnkbe irtunk. így csak azokat tudjuk meggyászolni, a kiket életükben igazán szerettünk.

A gymnasium emlékünnepét, minthogy az új épület most van épülőben, rendes helyiségeinkben pedig alkalmas teremmel nem rendelkeztünk, a finövelő intézetben tartottuk.

Az ünnep a gyászhoz illöleg rövid, de megható volt. Az ifjúság először egy alkalomszerű gyászéneket adott elő, azután Fejér Gerő dr. tanár szavalta el a megdöbbentő esemény hatása alatt irt költeményét ; majd Csiky Miklós tanár emlékezett meg kegyeletes szavakban az elhúnyt királynéról s találó színekben állította a királyné nemes alakját az ifjúság elé. A beszéd után Fischer T. VIII. oszt. tanuló szavalta el Sebestyén K. alkalmi költeményét, mire az ifjúság a Hymnus elének- lése után meghatva oszlott szét.

Az emlékezésnek azonban ezzel csak mostanra tettünk eleget, mivel nagy királynénk életének mozzanatait éltünk napjain át együtt fogjuk emlegetni hazánk újabb fejlődésének történetével. Épen azért jól eső érzéssel vettük tudomásul iskolai főhatóságunknak dec. 3-ról kelt iratát, melylyel nov. 19-ére, mint az elhúnyt királyné védöszentjének, Sz. Erzsébetnek, tiszteletére rendelt napra, minden esztendőben emlékünnep tartását rendeli. A rendeletnek az ünnepre vonatkozó része következőleg intéz-