Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1898

Iskolánk ünnepei.

I Emlékünnep Erzsébet királyné halálakor.

Magyarország szíve fájdalmasan döbbent meg, mikor jó anyjának, a legnemesebb szívű királynénak, megrendítő halálát meghallotta. A nemzet apraja-nagyja mély megilletődéssel gyászolta a legtündöklöbb alakok egyikét, a kiket valaha a Gondviselés nemzetünk körébe vezérlett. Voltak gyászos napjaink, de oly általános, mindenkit magában foglaló kegyelet még sohasem nyilatkozott, mint felséges asszonyunk halálakor. A szeretet szeretetet szül. S ha a boldogéit királyné vonzalmára méltatta a nemzetet, ez sem maradhatott hátra, hogy megmutassa, mily kitörülhetetlenűl vésik be nevüket az ö szívébe, kik ügyei, haladása és jövője iránt érdeklődnek. „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét, ámbár napja múl.“ Erzsébet királyné dicső nevét késő unokáink is áhítattal fogják emlegetni, alakja ott kapott helyet leg- dicsőbbjeink sorában. Ennek a nagy kegyeletnek, a minden igaz ember szívét eltöltő gyásznak adott kifejezést fő- gymnasiumunk tanári testületé és ifjúsága a szept. 21-én rendezett emlékünnepen.

Az emlékünnepet Majláth G. Károly püspök úr ö méltósága hivatalosan is szept. 12-én rendelte el. Volta- képen hivatalos intézkedésekre szükség sem volt, mert az egész magyar nemzet a maga szíve ösztönéből vir-