Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897

8

gyár szent herceget 8 a tőle ezer évre eső és ma is dicsőén uralkodó legalkotmányosabb, legigazságosabb, az édes magyar hazánkért, élő-haló magyar királyt, ő cs. és apostoli királyi Felségét a mi legkegyelmesebb urunkat, kinek nem csak magasztos erényeit bámulhatjuk, de lelkesedésünk teljes erejével mondhatunk- hálát neki, hogy a mi lelkesítésünkre Isten- király- és hazaszeretetünk bőséges istápo'ására kegyelmes szivének tárházából ama minden igaz hazafit lelkesedésre hivó magas rendeletet adta ki, hogy Budapest fő és székváros nyílt terein sa- jét költségére ércbe öntsék és megörökítsék történelmünk tíz nemes és magasztos alakját.

Íme t. közönség! Nemes ifjúság ! Eme magasztos erények ünneplésére jöttünk ma e díszes falak közé össze s azt hiszem, hogy nem vágok az ünnepség szónokai elé, ha a magyar szent herceg erényein csodálattal eltelve szemlélődöm ugyan, de fellángoló hazaszeretetemtől feltüzelve e mai napon rendezett ünnepségünket azzal nyitom meg, hogy számunkra a mi lelkesítésünkre Isten- és hazaszeretetünk bőséges istápolásra ő cs. és apóst. kir. Felsége, a mi legkegyelmesebb urunk sokáig éljen!

2. Rass Károly tanár felolvasása.

Szent Imre ünnepén.

Régen, nagyon régen, még kimondani is sok évvel ezelőtt végtelen nagy öröm ért egy hatalmas királyi családot. Az arany függős, mennyezet.es bö'csünek lakója támadt, első és utolsó lakója, egy szöszkefürtös kedves kis angyal. Mert nem igaz az, hogy csak az égben laknak angyalok. Beszállnak néha a temetők és Kálváriák hazájába is. ellátogatnak a jó emberekhez, a kik imádkozni szoktak, a hol szeretik őket,, itt járnak közöttünk látható testben, csak a lelkűk van mindig a mennyben, mint ahogyan a napsugár itt jár a maga melegével az ezervi- rágos mezőn, de lelke ott van eltemetve a nagy fényes ttt/.tengerben, mely az ég kékségében ragyog. A kis lakó Istvánhoz, a magyarok szent életű fejedelméhez jött, nem is egyébért, csakhogy annak a jámbor királynak évek során át szemefénye, népének példaadója legyen. Huszonnégy évig időzött itt. Ez is egy egész örökkévalóság volt ránézve. Hiszen itt minden olyan hideg, illattá lan, mint a minő a sírok mélyén szokott lenni, hiányzott valnui az élet derült melegéből, a ini csak az Isten