Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1897
22 Az ének felemeli! hatása alatt szólok hozzátok, kedves ifjak, és a tisztelt ünneplő közönséghez. A lelkesedés olyan valami, mely parancsra nem áll elő, hanem mindig a szív legőszintébb érzelmeinek kitörése. Ezt az igazi lelkesedést látom megnyilatkozni bennetek, midőn szentséges atyánk XIII. Leó pápa iránt fejezitek ki szerétéiből fakadó hódolatotokat. Örömmel telik el az én lelkem, midőn e díszes közönségnek részvevősét is látom ez ünnepen, mely kettős jelentőségű : családi és nemzeti. Családi ünnep, mert az egyetemes Egyháznak fejét, Krisztus földi helytartóját, a lelkiekben vezető atyánkat ünnepeljük ma. Nemzeti, mert a magyarnemzet háláját fejezzük ki a pápaság iránt, mely egykoron a kicsiny és mindenektől gyűlölt, elhagyott és vad magyar népet felkarolta, keblére ölelte, felvette az Egyházba s így megmentette a jövő számára. Majd abszolutizmusra törekvő királyainkkal szemben mindig megvédelmezte nemzeti alkotmányunkat. Mikor a pogány törökkel véres harezokban állottunk s mikor nagyjaink szintén lanyhák voltak, a pápa akkor is állandóan segítségünkre volt. De mi erdélyiek még külöuös hálával is tartozunk a szent atya iránt, ki levelében, melyet papjaim s híveim nevében küldött üdvözletemre válaszul adott, kijelenti, hogy ez üdvözletét fölötte kedvesen és jó szívvel fogadta s hogy az Üdvözítő Krisztus szere- tetébe öltözve, az Isten fiának szavaival állandóan így imádkozik érettünk: Szent Atyám! Tartsd meg őket a te nevedben, hogy egyek legyenek! Fogadjuk meg a szeretet szavairs ha már sajátságos helyzetünknél fogva eddig nem vagyunk egyek a hitben és nemzetiségben, legalább legyünk egyek a szeretetben. Legyen tehát a magyar ifjúság is mindig igazi szeretettel és igazi hálával a szent atya iránt, szívből kiáltván : Éljen a pápa!
