Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1896

8

III. Erőss József ünnepi beszéde.

Egy magasztos és nemzeti életünkben örökre emlékezetes történelmi tényt ünnepelünk ma és a folyó 1896-ik év miuden napján. „Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak.“ E szózat hangzik ma mindenütt széles e Lazában, ezt hangoztatják vissza a bércek s ez reptil ma tova a rónák végtelen tengerén, a tavaszi szellő szárnyain, hirdetve napkelettől napnyugatig a nagy világ népeinek, hogy daliás Árpád és párdueos leventéi ezer esztendővel ezelőtt foglalták el e hont, s megala- píták e hazát, s hogy hős lelkű unokáik küzdve ezernyi bajjal s vérezve ezernyi sebtől tiz századon keresztül inegtarták számunkra ezen szent örökséget.

Az egész magyar haza, m. t. k.! egy nagy templommá változott s a templomban oltárrá magasztosul az egész nemzet kebele, hogy a hála áldozatát mutassa be a népek sorsát intéző gondviselő Istennek jóságáért. Mi is, mint ez ősrégi város róni. katli. főgymnasiuinának tanártestülete és ifjúsága, ünneplő díszben lépjük át e nagy templomot s megszakítva napi munkáinkat, megemlékezünk a letűnt tíz század tanulságos eseményeiről.

Isten jósága s egy ezer év minden dicsősége és minden báuata szól a múltból hozzánk s tölti el szivünket magasztos

érzelmekkel. Tekintsük csak közelebbről.

*

* *

Egy nagy történetiró Cantu Caesar azt mondja: „A világtörténelemben a Gondviselés eszméi valósulnak meg.“ Nem a véletlen vagy a vak sors hozza létre ezt vagy azt, hanem a Gondviselő Isten célokat tűz ki a nemzeteknek s ezek hivatása az, hogy akaratuk és karjuk szabad működésével megvalósítsák azokat; ha ezt nem teszik, elvesznek. Hogy minő célt tűzött ki a Gondviselés a magyar nemzetnek a múltban s mint segítette annak megvalósításában, ez a történeti események logikájából egész világosan kitűnik.

Nézzük csak nemzeti múltúnkat!

Onnan, a honnan a világosság és a bölcseség kiindult, napkeletről, Ázsia népeinek ős ködéből, Űzetve szomszédaitól lép ki ősi lakából egy egyszerű és csendes nép s diadalmasan dacolva nálánál százszor hatalmasabb népekkel, sújtva ezernyi szerencsétlenségtől, megfogyva, de megerősödve ér el hosszú