Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1896

11

kán sepert végig e szép hazán s földönfutóvá tette a királyt és nemzetet ; 2) a török háború lassankénti kihalással fenyegetett ; 3) a német kormánynak pedig azon törekvése, hogy magyar hazánkat mint egy tartományt akará a nagy német birodalomba bekebelezni : alkotmányos szabadságunkat, nemzeti függetlenségünket készült megsemmisíteni. De a jó Isten nem engedte ; támasztott nagy férfiakat, kik a pusztulás és enyészet sírjától visszatartották nemzetünket. Ezer éves múltúnknak ezen tanulságos részei életrevalóságunknak, életrevaló képességünknek és életre való érdemességünknek tttzpróbái voltak, melyekbe ellenállhatatlanul sodortak bele a történelmi események és a melyekben mintegy kihívni látszottunk a Gondviselést, hogy nyilatkozzék rólunk, mondjon döntő szót a magyar nemzetről: éjen-e vagy haljon ? A Gondviselés szólt s a magyar nemzet él.

Igen, te élsz nemzetein! A honfoglaló ősök és történelmed nagyjainak glóriája bearanyozza fényével ezredik évednek alkonyát., s te, ki annyi megpróbáltatást Állottái ki, bizalommal és reménynyel nézhetsz az új ezredév felé ! De vigyázz ! Neked nincs örökké valóság Ígérve, azonban kezedben van a jövő, ismered a múltat s okulj belőle.

Végszavaimat hozzád intézem hazám reménye, arany ifjúság ! Tied a jövő ! A következő ezer évben rád nagy szerep várakozik, a múltak emléke lelkesítson, acélozza karodat, világosítsa értelmedet, uemesítse szivedet; a nagy ősök példája pedig fáro8zként ragyogjon előtted! Most pedig azon imaszerü fohászszal lépjünk mindnyájan az új ezer évbe, hogy Isten éltesse az ezeréves Magyarorjzágot!