Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1896

10

nagygy^i mondhatnék legnagyobba és dicsővé teszik a hazát. Albert, Ulászló és Zsigmond királyok alakjai árnyékokként vonulnak el történelmünkben ; a Hunyadiak háza új erőt és fényt kölcsönöz a nemzetnek. Ezzel azonban hosszú időre vége a dicsőségnek; vés/.thozó felhők borulnak a haza egére s csak néha-néha tört át azokon a magyar dicsőség napja, jelezve, hogy nem múlt el örökre. Mohács nemzeti létünk nagy temetője lön s a magyar Genius, dicsőségtől sugárzó arca bánatossá lett; a történelemben pedig az arany lapokat vérrel Írott lapok váltják fel. A török beékeli magát a magyar nemzet testébe s így hazánk területi épségét támadja meg, a német pedig csak koronánk után nyúl s a nemzet megoszlik hitében és honfi érzelmeiben. Ez a legszomorúbb része történelmünknek. Hosszú küzdelmek után, segítve a némettől, leráztuk a törököt nyakunkról s így visszakaptuk hazánk területi épségét, a német cserébe kérte alkotmányos szabadságunkat. A nemzet újra fegyvert fog legdrágább kincse visszaszerzéséért, de eredménytelenül ; majd apathiába sülyed, semmittevő nem-bánomság vesz erőt rajta, azután újra feltámad teljes erejével, felveszi a küzdelmet, kivívja alkotmányos szabadságát s védelmezi azt életével és vérével. Tudjuk azt, hogy önvédelmi harcunk szerencsétlenséggel végződött s újból szomorúság és bánat fogja el a honfi sziveket; panaszolkodtunk, jó királyunk meghallgatott, kiegyeztünk s visszaállott az alkotmányos élet és most nagy munkát végezve itt vagyuuk az ezer év határánál. E rövid fejtegetésből is láthatjuk, hogy oly idők viharzottak le tiz századon keresztül, melyekben csak a jó Isten mentbeté meg e lia/át és nemzetet.

Igen, m. t. k. ! a hatalmas Isten nagy ajándéka, hogy még él a nemzet ; mert mily hatalmas népek enyésztek el' előbb és azután, hogy a magyar elfoglalta e hazát, és a magyar élt és él rokon és testvér nélkül más fajú népek között, nem elszigetelten, hanem kiállítva a síkra, hogy védje magát és védje az európai civilizációt itt a határon. Hála a Gondviselésnek, hogy azon pillanattól kezdve, melyben nemzetünk megjelent a történelem színpadán, egész mostanáig vezeté a nemzetet és fentartá e hazát. Különösen ott tűnik fel a nagy Isten vezető keze, hol a nemzet létele élet és halál között függött. Ezeréves történelmünkben pedig ilyen eset háromszor fordult elő. 1) A tatárjárás mint pusztító or-