Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895
25 magyar nyelvet ne hanyagolják el.“ A felsőbb osztályosoknak ezután is azonban szigorú kötelességük, hogy állandóan latinul beszéljenek. A francia háború által felmerülő költségek födözésére a tanári kar is az 1794 évtől kezdődöleg önkénytesen felajánlja évi fizetésének 5°/o-át. A múlt század utolsó éveiben Ferenc udvarát nagy aggodalom fogta el a francia forradalmi eszmék terjedése miatt, s minthogy a Martinovits-féle összeesküvés alkalmával kitűnt, hogy ezek a szabadkőművesek és egyéb titkos társulatok utján harapóztak el, hogy a tovább terjedésnek valahogyan útját állják, elrendelik, hogy minden tanár esküvel köteles bizonyítani, hogy 5 semmi ilyes társulatnak nem tagja, s nem is fog soha az lenni. De nem elégedtek meg egyszerű jegyzőkönyvei, hanem mindenki köteles volt az esküt Írásba foglalni, saját pecsétjével s aláírásával ellátva felküldeni. E rendeletet nálunk 1801-ben foganatosították. Ez időben újra kezdődik a német nyelv tanítása mint rendkívüli tárgyé. Minthogy a tanárok közül csak kettő tud németül : ezek vállalkoznak, hogy az ifjúságot két csoportban a hetenkinti szünetnapon oktatni fogják, de az összes ifjúság köteles megjelenni. 1817-ben újra fejedelmi vendégei voltak intézetünknek. Ferenc király és neje látogatták meg úgy a gymnasiumot mint a szemináriumot. Hogy a szünidők közti különféleséget megszüntessék, ekkor szabályozzák s az egész országra egyöntetűvé teszik. A nálunk eddig használatban levőktől annyiban tér ez el, hogyha valamely előadási napra ünnep esik, akkor ezen a héten kedd délután is tartsanak előadást, továbbá, hogy ezután a nagy szünidő aug. és szept. hónapokra terjedjen ki. Századunk harmincas éveitől kezdve a magyar nyelv térfoglalása napról-napra örvendetesebben észlelhető, de a fölülről jövő ellenőrzés is szigorúbb kezd lenni. A püspök (1842.) elrendeli, hogy a vallás- oktatás kizárólag magyar legyen. A magyar nyelvet rendes tárgygyá teszik, de szigorúan eltiltják oly themák tárgyalását, melyek politikával foglalkoznak vagy ily kérdést érintenek. Intézetünk azon jótevői közül, kiknek jóságát ifjúságunk jelenleg is élvezi, a szemináriumi alapítványt tevőkön kivül kettő nyúlik vissza e korba és pedig gymnasiumunk két volt tanárának Erőss Sándor és Veszprémi Páj kanonokoknak bőkezűségéből származik. Erőss 1836-ban
