Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1895
9 (Iáját és a vámot jelöli ki, melyből, mint jelzi, annyi biztoson bejön. Szeretné, hogy 16 vagy 20 atya legyen itt1), de a rend nagy elfoglaltsága miatt csak 8 juthatott ez intézethez. Két évvel később nagy dögvész ütött ki az országban, mely nagyon sok embert sírba vitt. Fáradságot nem ismerő hévvel és buzgalommal siettek a jezs. atyák betegeik vigasztalására és segélyére s négy társuk is áldozati)) esett a kórnak, de 1586-ban ezen hiányt sikerűit pótolniok. 1586. dec. 12-én halt meg Báthory István2), ki méltán foglal helyet azon nagy alakok sorában, kik az emberi közművelődés ügyében kifejtett tevékenységükkel írták be nevüket a történelembe. Zsigmond fejedelemhez irt intelmében is szivére köti a tanítás ügyét, s ismerve a protestáns rendek ellenérzését, a rendet különös oltalmába ajánlja ; de sem a pártfogás, sem az oltalom nem vala képes ügyüket megvédeni. Iskolánk 1886. dec. 12-én, mint a nagy király halálának 3 százados évfordulóján alkalmi felolvasással egybekötött fényes ünnepséggel rótta le kegyeletét örök emlékezetű alapítója iránt. A legyei királynak iskolánkra vonatkozó utolsó intézkedése volt, midőn a beteg Leleszi helyébe igazgatóul mást kért a tartományi főnöktől. s igy került az iskola élére : (2.) Wangrovicz Jakab. (1586—88.) Úgy látszik lengyel származású ember volt, ki 1579-ig a vilnoi (Lengyelország) collegium rectora volt. Ez évben jött Erdélybe s a kolozsmonostori iskola igazgatójává lett, de később visszatért Lengyelországba. A rendfőnök nagyon bízott benne, hogy úgy az ifjú fejedelem nevelését, mint az iskola igazgatását sikeresen fogja végezni'*), de nemsokára összes szellemi tehetségét a rend védelmére kellett fordítania. Ugyanis a jezsuiták működésének fényes sikere és katholikus iránya oly fokban kelté fel ellenségeik irigységét és gyiilölségét, hogy ezek elhatározták, hogy minden eszközt mozgásba hoznak kiűzésükre. A körülmények e céljukra kedvezők is voltak, mert a rend legfőbb pártfogója már nem élt; a fejedelem ragaszkodik ugyan hozzájuk, de még kiskorú, s épen most van szó arról, hogy nagykorúvá tegyék s e célból 1588. december 8-ra Tordára országgyűlést is hivott egybe. ÍJ 0. L. 95. 0. — 2) Erd. Orszgy. 111. 70. — 3] Brenszk VI. 2, 1, 6. 1.
