Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1894
Í5 szabnia s igy saját szóllásmódját mindenben érvényesítenie nem lehetett. A mi pedig a tartalom és felfogás különbözeiét illeti, az a tárgy különböző természetéből eredhet és megvi- lágositható a tragikusok példájával is, kik különböző müveikben ugyan annak a mytliosznak más és más variánsát ölelték fel czéljukhoz képest. Különben is az eltérések nem számosok és nem lényegesek, mint a részletezésből kitűnik, ügy hogy a hagyománytól nincs okunk eltérni. Másik kérdés, hogy a költeményben mi eredeti és mi hamisítvány ? Az első 115 sorból álló bevezetést általában nem tartják hitelesnek. A többire nézve pedig az a felfogás, hogy az eredeti költemény betóldott részekkel meg van rontva. Csakhogy az interpolált részek megállapításában nagyon eltérők a vélemények. Hogy csak az egyes nézetcsoportokat említsem, a Lieder-theorie hívei pl. azt vallják, hogy a szóban lévő tanító- eposz számos apró költeményből van valamely Peiszisztratosz korabeli recensio utján összeolvasztva. (Erre nézve lásd Schö- mann kommentaros Theogonia-kiadását, valamint idevágó apróbb értekezéseit Opusculaiban.) Mindjárt megjegyzem, hogy e Schömann-féle hypotheszisz különösen a dialeklus szempontjából nagyon gyanús. E dialektus ugyanis kétségtelenül a 8-ik év- százbeli boiot jelleget viseli magán. Már pedig lehetetlen Onomakritosznak, vagy Peiszisztratosznak, kikre a feltételezett recensiot visszaviszik, oly nyelvismeretet tulajdonítani, hogy egy terjedelmes költeményt több századdal megelőző boiot dialektusban állíthattak volna össze, ha régi énekek felhasználásával is. A jegeczedési-theoria emberei, kiknek élén Thiersch áll 1813-ban megjelent emlékiratával, azon vannak, hogy a munka eredetileg csak egyes istenek és tetteiknek száraz jegyzéke volt, később aztán abba régi költőkből válogatott helyeket szőttek be s ily motívumok alapján jegeezedett ki aTheogonia. Érdekes az úgy nevezett Strojoha-iheoria. E szerint a költemény eredeti alakjában stropliákra volt osztva s ennél fogva a be nem illő részek kidobásával azokat kell visszaálli • tani. E vizsgálódásban sok elmésség van. A baj csak az, és ez leszállítja e theoria iránt támadt reményünket, hogy vala- hányan megpróbálták a strophák helyreállítását (Sötbeer, Gruppe, Hermann, KöchlyJ mind más és más eredményre jutottak. (L.
