Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
43 hogy túlságos gyakran nem szabad használnunk, mert a beszédet vagy Írást színtelenné és egyhangúvá teszi. A f o 1 y. cselekvés ü ig e n é v v e 1 a n y el v újítás nak számos botlását helyreigazíthatjuk. A nyelvújítók helynevek képzésére helytelenül használták a •da, -de képzőt. Ennek nyelvünkben nincsen létei joga, azért minden áron óvakodnunk kell tőle. De nincs is szűk • séglink rá, mert az ó, ö képzős igenevekkel a legtöbb esetben elkerülhetjük. Így hát ezek helyett: lövölde, nyomda, neveidé, lottógyiljtőde, olvasda, szövőidé-, járda, szálloda, dolgoz da ; uszoda, távírda, öntöde, észleld,e, dohúnyáriida stb. azt kell mondanunk : lövőház, lövőkért v. céllövö. nyomó v. nyomtató intézet, és műhely, név. lő v. nevelőintézet, lottógynjtő, olvasóterem, szövömiihely, gyalogjáró v. gyalogút, szállá v. vendéglő v. vendégfogadó, dolgozóház, fürdő, öntőműkéig, észlelő h. stb. De hogy lehet az, kérdezhetné valaki, hogy az igenévvel pótolni lehet az efféle szavakat? Igen egyszerűen, csak kövessük a régi és a nép nyelv eljárását. A nép nem azt mondja fonoda fürdődé, hanem fonó fürdő. A nyelvérzék, mely még romlatlan, tisztán az igeneves alakok mellett szól. A nyelvtörténet és összehasonlító nyelvtudomány is határozottan megerősítik a nyelvérzék vallomását, hogy t. i. nyelvünkben da, de képző, mely törvényes volna, nincsen. Aztán a feljebb felsorolt példákból is világos, hogy az -ó, -ö képzős igenevet helyjelölésre alkalmazzuk. (Ny. X. 117.) Nem úgy kell mondani indóház, hanem indulóház, mert a nyelv törvényei nem engedik meg a szó tövének megcsonkítását. Nem mondjuk: holdó barát, hanem kolduló barát: nem mondjuk: hadba indó csapat, hanem: hadija induló csapat. Még azon sem kell megütközni, hogy a ház induló, elég példa van az igenévnek helyhatározó értelemben való használatára. (Ny. XIII. 277.) Vagy ha valakinek nem tetszik az igenév, ott van a pályaudvar v. pályaház A kiadó ausgiebig értelemben ge rmaniszmus, e helyett a tárgyhoz képest más-más szót kell választanunk, ha pl. gabonára vonatkozik, legjobb az eresztös, szapora, jó! fizető. A nyelvújítás nagyban használta a -nők képzőt, mely, mint eléggé ismeretes, nem is magyar eredetű. Egész sereg -nők, -nölc képzős szó él még manapság is: dijnok,főnök,gond-
