Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

37

kedves szállóm (Csángórom. Ny. III. 336) Fel fogója volt keresztvízben. (Ny. III. 413.) A nép közli! bátran, szilárdul A 'megváltó emelkedett fel. (Tompa: Jézus és a n.) Bámulok tolongnak ajtaján napestig. (Tompa: Miskolczi bíró) — Annyira is hozzá szoktunk már a személynév elhagyásához, hogy néhol szinte feltűnő, ha a jelzett szót kitéve látjuk : Megfogadta a szót a bormér:; ember. (Ar: T. X. 20.) A vet'1’ ember mogszit- ta. (Ny. V. 375.)

Nem mellőzhetjük szó nélkül az igenévtől önálló névszókká vált tulajdonneveket, mert minden léptennyomon találkozunk velők s említésök alkalmával eszünkbe sem jut, hogy az illetőnek az apja vagy nagyapja, vagy valamelyik dédöse azt a mesterséget folytatta, melyet az igenév jelent. Pl. Gombkötő, Sütő, Szabií, Szijjártó, BujdosÓ stb. Ide tartoznak a hasonlóképen mesterséget kifejező köznevek. Úgy szintén ide sorozhatjuk az igeneves gúnyneveket, melyek a pillanat behatása alatt keletkeznek, hogy azután az illető személynek vagy helynek állandó birtokául maradjanak. Rántás keverő (Ny III. 477) Portörő, Csölömbölö, Hernyóhajtó, Lan- (illá (Ny. III. 478.), Dió verő, Cimx/efogó (Ny. II. 33.) stb. — Igen érdekesek a helynevekhez járuló gúnynevek : Ilnzó.vonyó Lendva. Pinceverö Hosszufalu. Kövecsen csúszkáló Csesztrcg. Mise-kerülő liédics Menyecske-szerető Résznek. Lófej-kópogtató Kútfej. Hámfa-huzó Mánfa. Kutya kergető Rárhely. Bival-rékató Mű mór. Tusán ülő Dedós. Solc-éh'ézö és lónyuzó Gosztola Szé/i leány-nevelő Páka. Kutya. hereilő Baglad. Bugyoga csinál ló Kebele. Vaskanál r'épcrálló Gáborjaháza. (Ny. VII. 479.)

Az igenévjelölheti a cselekvést magát, mely alkalmazásában megfelel neki az ás, -es-sei képezett főnév. Kárlátó-. Abaujban hőrész, barátságos összejövetel lakodalom után való nap az örömapánál, hogy megnézzék, mi kár történt a menyasszonyban. (Ny. VII. 428.) Otthun megém megtartották a készfogót. (Nm. Ny. VIII. 330. III. 33.) Mennyének kérőbe. (Ny. II 42.) Mi járóba vagy? (ini járathat itt már -at,-et képzős főnév helyett áll az igenév. Ny. II. 131.) Látogatóba mék. (Ny. II. 514.) Ha a pohár felborul, keresztelő lesz. (Ny. XIII. 233.) Piros pünközsd másod napján elvisz esküvőbe. (Nd.)

Az -o, -ő képzős foly. cselekvési! igenevek jelenthetik a