Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

86

Félreértés kikerülése végett meg említhetjük hogy az okliatározóul szolgáló •vám, -vén nem csak folyó cselekvésre vonatkozik, a mint ez egyetlen példából is kitűnik : Szegény fin a vízbe bukott s nem tudván úszni bele is balt (mivel nem tudott úszni.) Küllőmben ezt a Simonyi Nyelvtana sem mondja.

Okliatározóul álló -vári, -vén igenevek találhatók a köv. példákban: Most bízvást alusznak nem (ismervén minket. (Xriny. IX. 19.) Én házi barmoknak és juhoknak mészárosa lévén borbéllyá töttem vala magamat. (Festi : Mes. 181. Ny. XV. 345.) Keresztények lévén imigyen beszélgettek a forgó egeknek uráról. (Fal: NA. 6. Ny. n. o.) A király haragját ősz fejére vette, Gáncsolván az udvart, annak puha kényét, Csinosabb szokásit és olaszos fényét (Ar. TE I. 6.) Toldi nem bocsátván el az ásó nyelét, A kapát vévé fel a hűséges cseléd. (Ar. TE. I. 16.)

A -van, -vén igenév állhat i d ö h a t á r o z ó u 1, mint ilyen mindig bevégzctt cselekvés kifejezésére szolgál (Szinnyei : Rendsz. M. Ny. 162) és időbatározó mellékmondat helyett áll. — Estve micor le acar fokenni vessen kcreztet magára ezt mondunn (Dévai: Őrt. Ung. Corp. Gramm. 105.) Valljon bizonynyal szülök-e vén asszony lévén (Káldi: Bibi. Ny. XV. 345.) Sebet akarván gyógyétanunk, ki kell azt mutatnunk. (Esztcrh. M. m. 194 ) Miklós a tizedik esztendőbe járván Kimúlt szegény apánk s ő elmaradt árván. (Ar. T. Vili. 4.) Hozzám térnek megbánván bűnöket. (Zriny 1. 24. Ny. XII. 552.) Ijy mondván ragada erős kemény dárdát. (Zr. III. 92.) Oda gyakran hozzá szép Orzse kijárván, Mulatja panaszszal abosz- nai bán lány. (Ar. TSz. VIII. 33.) Hosszú napok, éjek gyötrelmeit hordván (Toldi) Talála monostort Bakony egyik ormán (TSz. Vili. 37.) Fölegyenesed ék e szavakat hallván S végig néze Toldi a sir puszta halmán. (Ar. T. VII. 9.) Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala . . . (Ar. T. III. 1.) Toldi a vadaktól így megmenekülvén, Megpihent kevéssé egy zsombék- ra ülvén. (Ar. T. V. II.) Aztán a tarisznyát félvállára vette, Búcsút vévén lábát útnak egyengette (Ar. T. IV. 23.)

Az i g e n é vn ek olyan szerkezete, hogy mondatsorozatot zárjon be, idegenszerfi. — Ecczöri- be leültette s jó sziivel is látta a királyfit, asztalhoz ültelvén ötét csakhamar. (Gyulai Ar. Népkölt. gy. I. k.) Nem lehet