Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893
75 519.) Egyúttal el is lőtt teiitvel. (Ny. XIII. 285.) De é van rehülvel ez a kő. (Feliérm Perkát, Ny. II. 519.) A lucerna mögkezdvd hetién lössz. (Ny. XIII. 91.) Felsö-Bácskán a -va, -ve p-je elvesz, a megelőző consonans pedig megnyúlik; azonban ha az igenév után következő szó hangzóval (vocalis) kezdődik, az igenév teljes alakja helyre áll: irral ■. máskor meg az l kiesésével a megelőző vocalis nyúlik meg ívva. (Ny. XII. 263.) Épen igy Baranyában is. (Ny. I. 414.) Esztergomban szintén ilyen alakú a -va, -ve határozó igenév: ki van nyitta, be vau foggá. Komáromban és Fehérmegyében így is mondják : ki van nyittat, be van foggal, e mellett járja a nyitja, foggá. (Ny. III. 5. XIII. 328.) Az ille-zkedés törvénye uralkodik a -va; -ve-n is. Ezt látjuk az őrségi tájszólásban, melyben négy alakja van a -va 7'e-nek. Meg van varva. é van hítvo, meg vót ewe. e van hűd vő. Őrségben a -rrt/vel váltakozva is feltaláljuk. (Szét vót té/jf'é. Esszti van kötfö. Könnye: Örs. tájszólás. Ny. VII. 417.) Fehérmegyében: Ez a csurgó gvazbo van, Mer ellegén zawo van. (Nd. Ny. XIII. 384.) A -va, -ve képzős igenevet használjuk á 11 a p o t- b a t á r o z ó u 1, cselekvő vagy szenvedő értelemben. a) C s e 1 e k v ő 1 e g. Példák. Így sopánkodott György álnoksággal telve. (Ar. T. Vili. 9.) Hé . . . izé . . . mi baja lehet annak a macskának ? Szőre borzas, csontja zörgös, szé- delegve ballag (Ar. A tudós macsk.) Mikor ezeket mennyei lelkesedésben merülve énekelné Boldog asszony dicsekedve felelt. (Kiss: Pázm. ny Ny. K. XV. 230.) Szeme is kidülled, véres könynyel telve. (Ar. T. V. 9.) Mindenik kötődött, hangosan nevetve. (Ar. T. III. 1.) György ijedve hátrál, oda vau egészen. (Ar. T. II. 12.) Méné elbumlva némán haragjában. (Ar. T. II. 14.) Mert aluva megvalljuk bizony az kárát. (Zriny. VIII. 42.) Gyászos ének búg előtte: Sírva mennek es- ketőre (Ar. Varró leányok.) Jön a mostoha lánya aranyba fagyva (Ny. XIV. 93.) Csernekiéknek a szájik tátva maraft. (Sepsi Uzon. Ny. VIII. 376.) Barna zsindelytetők liunyászkod- nak alább. Megborítva mintegy a ház egész falát. (Ar. T.) b ) S z e n v e d ő j e 1 e n t é s s e 1 Pl. Eltaposva nyúltak Toldi lába mellett (a farkas kölykek. Ar. T. V. 11.) Nyitva áll az ajtó: látszik a György ágya. (Ar. T. VI. 4.) Isten kék
