Katolikus Főgimnázium, Gyulafehérvár, 1893

51

'

képzővel. Köntösnek hajtókája. (Rák. Levt. II. 77. BudenZ A. 202 ) Csalóka bolygótüz csak . . . (Tetőfi: Vadonerdő a v.)

Néhány igenevet a -fia n,-t 1 e n,-t a 1 a n,-t e 1 e n fo s z t ó k é p z ő ve 1 összekötve használunk. Helyes-e a fosztóképzőnek igenévhez kapcsolása ? Joannovios (Ny. 111. 128. VII. 321.) kimutatni iparkodik, hogy a fosztó épző határozottan tagadó értelme miatt nem állhat egy szóban határozottan állító képzővel. Nemes-liez, szárnyas hoz tehát nem ragaszthat]uA:. Látott,, szedett nem lehetnek . látott-talan szedett- tel.en Kpenígy nem lehet az ill-ö, Icell-ö, vigyáz-ó, kedvez-ö igeneveket sem fosztóképzővel tovább képezni. Valótlan is csak azért lenne helyes, mert főnévül szolgál s mint ilyenhez járul a fosztóképző. Geleji K István is elismeri a hasonlódon egyenlőtlen szavak javasolásakor, hogy a község nem él velők. Joannovics tehát nem helyesli a kedvezőtlent.., egyenlőtlent, hanem szerinte így kellene: kedvezetlen. Ue azt látjuk, hogy a -flau,-tálán egyesül határozottan állító képzővel a -.szerit-vei: népszerűtlen. czélszerűtlen: miért ne egyesülhetne tehát-ó-val is. A nép nyelvében is találunk példákat az egyenlőtlen félékre (pl. eresztőtlen.) Állíthatjuk tehát, hogy a - tlan, •tálán -ó, -ő-s igenevekhez hiba nélkül járulhat.

Az -i mellék né v k é p z ö is járul az -ó, -ő-s igenevekhez. Búszerzői csárda. (Érd. Népd. II. 226.) Nyiröi, könyv- tarlói stb. (Ny. Vili. 354.) Fergeteg ha van keletkezőben, Megelőzi temetői csend, (Petőfi; Meg ne Ítélj.) Megjegyzendő, hogy az -í csak főnévi minőségben szereplő -ó-s, -ő-s igenevekhez járul.

Az i g e n e v e k e t, mint a mellékneveket fokozhatjuk is. Természetesen csak azon igeneveket, melyeknél az igenév jelölte cselekvés fokozása lehetséges, a hol t. i. a cselekvés kisebb v. nagyobb mértékét elgondolhatjuk. — Pl. Hogy ki legméltábh rá, felséged tudhatja. (Ar. T. Vili. 11.) Ki sem lehet mondani, micsoda nagy sirás és keserűség vagyon mi közöttünk, még csak a legalábhvalón is. (Alik. Tör. Lev. OXII.) Halovány hó szakadj, szakadj . . .! Akár vér az, akár haraszt: — A te színed vigasztalóbb! — - Fehér színnel temesd be azt! (Tompa: Sárgultan áll.) Néha mégis szerelemféltés, e Legborzasztóbb mennykő üt belém. (Petőfi : Nincs jogom.)

4*